„Az igazi értékteremtő művészi munka kizárólag a felkészültségben és a hozzáállásban mutatkozik meg” – vallja Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színész, énekes, akit legutóbbi bemutatója kapcsán kérdezett a Magyar Nemzet. A Budapesti Operettszínház művésze azt is elárulta, hogy a jövőben szeretné megrendezni azokat a prózai igényű zenés darabokat, amelyekre felkérést kapott, azonban a pandémia miatt nem valósulhattak meg.

Több interjúban is hangsúlyozta, hogy a karakterek személyiségét, lelkivilágát tanulmányozza egy-egy próbafolyamat során. Legutóbb a Jekyll és Hyde-ban láthatta a közönség, ennek kapcsán elmondta:

„Úgy gondolom, bármilyen műfajú előadásról van szó, meg kell találni a szubjektív módon interpretált karakter hitelességét. (…) A Jekyll és Hyde minden eddigi szerepemet felülmúlta. Hiszen az volt a feladat, hogy hitelesen felépítsem az egy személyiségjegyből táplálkozó két karaktert úgy, hogy bármelyik pillanatban tudjak váltani közöttük. Nemcsak a fizikai, technikai különbségeket kellett megmutatnom, hanem elsősorban a lélektani különbségeket is. Másként fogalmazva: olyan, mintha ezt a szerepet két különböző ember játszaná, s ezt megteremteni a legnehezebb színészi feladat.”

2021-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem az operett- és musicalszak hallgatóit oktatja. A kérdésre, milyen tapasztalatokkal zárult az első tanév, kifejtette: „Váratlanul ért a felkérés, sok kérdés, kétség fogalmazódott meg bennem a tanítás kapcsán, ugyanakkor azt gondolom, hogy a mai operett- és musicalhallgatóknak tapasztalatokon alapuló iránymutatást kell kapniuk a szakmabeliektől. Tanártársaimmal, Nádasi Veronikával, Kiss-B. Atillával és Földes Tamással rengeteg gyakorlati segítséget tudunk adni nekik a szövegtanulástól a próbákon keresztül a végső megvalósításig vezető úton, hiszen mi is ugyanezeket éljük végig mindennap. Kiss-B. Atilla főigazgató úrnak köszönhetően pedig zeneakadémiai szintű zenei és hangképzést is kapnak a hallgatók. Mindenben maximális odaadással és elvárással fordulunk feléjük, ugyanis a digitális világban rengeteg információ, inger éri ezt a korosztályt, s nehezen tudnak elmélyülni egy-egy dologban. Az igazi színpadi létezéshez azonban szükség van az elmélyülés képességére, illetve annak a megtanulására, így az első évet annak szenteltük, hogy megtanuljanak tanulni és megtanuljanak egy szereppel magukon keresztül foglalkozni. Maximalista vagyok, nem érem be félmegoldással. Azt értékelem, ha valami akkor és ott megszületik. Hasznos, tanulságos és izgalmas év van mögöttünk. A tizenhét főből álló osztálynak jó a lelkülete, munkamorálja, és nagyon jól tudják felfelé húzni egymást munkájuk során. Mámoros szeretetenergia vesz körül bennünket. Úgy gondolom, hogy most már felszállhatnak arra a hajóra, amivel be lehet fogni a szelet a vitorlába.”

Azt is hozzátette: „Szinetár Miklós tanár úr azt mondta, hogy ez a pálya húsz százalék tehetség, húsz százalék szorgalom és hatvan százalék szerencse. De ha a két húsz százalékunkban nem teszünk meg száz százalékig mindent, akkor a hatvan százalékról nincs is mit beszélni. A vizsgák során azokat a hallgatókat tudtam értékelni, akik maximálisan odatették magukat, mert én is ilyen vagyok. Ahogy az imént már említettem, fontos, hogy tanuljanak meg tanulni és hittel, elmélyülten, összpontosítva dolgozni, helytállni, fejlődni. És arra is fel szeretnénk őket készíteni, hogy itthon és külföldön is a lehető legmagasabb színvonalat legyenek képesek nyújtani.”

A teljes interjú a Magyar Nemzetben olvasható.

Megfejti a lélek mozgatóit
Magyar Nemzet 2022.07.19 – 18. oldal