A Hortobágyi Károly- és Porond Ifjú Csillaga-díjas ifj. Nagy Lajos és Varga Angelika is fellépnek tányérszámukkal a Fővárosi Nagycirkusz Dinasztiák című műsorában. A többszörös cirkuszfesztivál-díjas ifj. Nagy Lajos karrierjének félbetöréséről, újrakezdésről és izgalmas tányérszámukról mesélt Szekáry Zsuzsannának.

A közönség mellett a cirkuszművészeti szakma is elismerte a kimagasló zsonglőrtehetséged, fényes karriered volt, ami hirtelen félbeszakadt. Mi történt?  

2012-ben a Royal Palace-ban, egy revüműsorban léptem fel Franciaországban. Eleinte csak azt éreztem, hogy valami miatt nem úgy mennek a trükkök, ahogy kellene. Többet hibáztam, ezért elkezdtem egyre többet gyakorolni, de annál rosszabb lett. Lényegében a kezeim megadták magukat, lelassultak. Gondolom, a sok évnyi próbától és a fellépésektől. Hogy pontosan mi az oka, nem tudom. Két évig voltam Franciaországban, valahogy kiszenvedtem a műsor végét. Ez egy nagy lelki törés volt számomra, három éven át nem léptem fel, csak orvosokhoz jártam. Próbáltam megmenteni a kezem, de nem sikerült. Két műtétet is végrehajtottak rajtam az orvosok, de nem tudtak magyarázatot adni, és nem tudták rendbe hozni a kezemet.

Viszont ennek ellenére szerettem volna visszatérni a manézsba, mert imádom a közönséget és a fellépéseket. Ekkor jött az ötlet, hogy maradnék a zsonglőrnél, de mivel nem tudom úgy csinálni, ahogy régen, ezért a tányérszámra esett a választásom.

Volt esetleg olyan tányérszám, amely példaként állt előtted?

Igen, Jean Lemoine, akivel a Varsói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon és a Costa óceánjáró hajón is egy műsorban léptünk fel. Ő inspirált a tányérszámunk megalkotásában az előadásmódjával, és az egész produkciójával. Először 2016-ban léptünk fel Angelikával ezzel a számmal, ami teljesen más, mint az előtte lévő produkcióm. Anno a zsonglőrszámom technikailag a legmagasabb szintű volt, erre helyeztem a számban a hangsúlyt. Könnyedén dobáltam hét buzogánnyal és tíz karikával, viszont amikor próbáltam tizenkét karikával is ment, ami világrekord szintű teljesítmény volt.

A tányérszámban inkább az előadásmód és a hangulat a fontos. Folyamatosan fokozzuk a hangulatot, hogy a közönség is velünk együtt izguljon, hogy melyik tányér fog leesni. Amikor én még nem látom, de a közönség már igen, előre kiabálnak nekem, hogy hova ugorjak. Nincs két egyforma fellépés. Én sem tudom, hogy éppen melyik tányér lassul, persze nagyjából azért ki tudom számítani, úgyhogy nekünk is mindig okoz meglepetéseket.

Ragaszkodtam hozzá, hogy igazi porcelánból készült tányérokat használjunk, mert úgy az igazi és izgalmasabb is. A próbákat is porcelán tányérokkal kezdtük el. Eleinte egy rakás tányért ripityára törtem. Nagyon nehéz volt megtalálni a megfelelőt, ugyanis nem mindegy a súlya, a szélessége, magassága és az alja.

A szám csúcspontján eljutok odáig, hogy sikerül föltennem mind a tíz tányért a pálcákra. Utána van még egy slussz, vizes poharas, karikás trükköm. Összességében ez egy izgalmas, komikus hangulatszám.

Mi a véleményetek a magyar artistaművészekből álló Dinasztiák című műsorról? 

Nagyon szép gesztusnak tartom, hogy Európában egyedüliként, a Fővárosi Nagycirkuszban létrejött ez az izgalmas műsor, amely ennyi magyar artistának nyújt segítséget ebben a nagyon-nagyon nehéz helyzetben. Örülünk, hogy itt lehetünk és felléphetünk a hazai közönség előtt, akik az otthonuk biztonságából élőben, online élvezhetik a produkciókat. Édesapám, Nagy Lajos „Nereus” a „C” műsorban handstandszámmal lép fel. Utoljára talán 1999-ben léptünk fel egy műsorban.

Szekáry Zsuzsanna

Fotó: Urbán Ádám

Még több izgalmas interjú a Fővárosi Nagycirkusz oldalán.