Színház Online
SZFEHegyi BarbaraTünet Együttes
  • 2026. november 22., vasárnap
    Kecskemét

    Kovács D. Dániel rendező: „Az egész mögött van valami őrült rendszer, agyament tudatosság”

    2025. december 17., szerda 06:45

    A kecskeméti Kelemen László Kamaraszínház színpadán mutatták be Heinrich von Kleist A Schroffenstein család című drámáját Kovács D. Dániel rendezésében, A bosszú címmel. A Fidelio interjújában a rendező elárulta, a német romantikus szerző munkássága régóta foglalkoztatja, de szerinte Kleist zárt univerzuma csak akkor működik, ha a pszichologizáló olvasat helyett az „őrült logikát” követjük.

    Kovács D. Dániel Kleisttel való kapcsolata a Színház- és Filmművészeti Egyetemen indult, ahol eleinte szenvedett az író szövegeivel, de végül megtalálta a kulcsot az ő világához. Meglátása szerint hiba csehovi szemmel közelíteni a művekhez, helyette a belső, agyament tudatosságra kell fókuszálni:

    „A mai drámai konvencióknak első blikkre teljesen ellentmond a legtöbb Kleist-szöveg. Viszont valami zárt szabályrendszert alkotnak, egy saját univerzumot, ami elkezdett érdekelni. Rendezőként a szerzőhöz pont a Heilbronni Katica okán kerültem közelebb, a Szputnyiknak kerestünk valami új anyagot, és eszembe jutott. Már tudtuk, hogy ez lesz a társulat utolsó bemutatója, ahogyan azt is, hogy összességében nulla forint produkciós költségvetésből kell megoldanunk. Tulajdonképpen dacból jutott eszembe Kleist, hogy ha már semmi esélyünk a vizualitás terén, akkor nehogy valami Harold Pinter-féle „két szék, egy asztal”-darabot vegyünk elő, hanem olyat, amiben komplett csaták történnek meg a színen, várak égnek le, nők változnak át barlangokban.

    Akkor már olyan éktelenséget próbáljunk meg létrehozni, amit nem merne bevállalni a Sydney-i Operaház sem.

    Az az előadás egy számomra nagyon kedves meló volt. Azzal a csapattal jót lehetett bogarászni, megfejteni, és talán ennek nyomán a Kleist-elemzés mint olyan megtetszett: hogyan lehet összekötni olyan idegrendszeri állapotokat, amik teljesen ellentmondanak a karakter éppen elhangzott szavainak? Ha csehovi, pszichologizáló szemmel próbálod végigolvasni ezeket a műveket, akkor arra jutsz, hogy ezek a figurák vagy bolondok, vagy az író nem gondolta végig. De én azt érzem, hogy az egész mögött van valami őrült rendszer, agyament tudatosság. Továbbá nyilván hasznosabb színházi szemmel, ha ezt a tudást vagy zsenialitást megszavazzuk a drámaírónak” – mesélte Kovács D. Dániel.

    A kecskeméti előadáshoz a rendező csupán négy hét próbaidőt kapott, de egy előző, nagyváradi produkció tapasztalatai miatt mélyebben ismerte a figurák pszichológiáját. A letisztult látványvilágot Horváth Jenny, a zenei atmoszférát Csizmás Andris zeneszerző teremtette meg. A rendezés kiemeli a szituációk „végtelen abszurditását” és a mű kafkai hangulatát.

    A címválasztás is a dráma magvát emeli ki: A bosszú jobban kiragyogtatja a „szereplők életét megnyomorító mánia” témáját. Kovács D. Dániel markánsan szakít azzal a vélekedéssel, hogy a darabot komolyan kell venni:

    „az, hogy egyik szereplő a másikat különböző kegyetlen módszerekkel, hosszasan öldökli, számomra a színpadon nem tragédiát jelent, hanem abszurd, sötét humort.”

    Az első kvázi újrarendezésként megélt folyamat során a rendező alkalmazkodott a kecskeméti társulat rendkívül intenzív ritmusához, úgy látja, az ottani színészek profizmusa és kvalitása meglepő volt, segítve a párbeszéd alapú közös alkotást.

    „Ki is szoktam venni részeket, vagy betenni újakat, lecserélni dolgokat, ha azt látom, hogy valami kontraproduktívvá válik, amikor bent van a közönség. Azt gondolom, hogy ez az előadás gondozásának része, ami nem szakad meg a bemutatóval, ha kell, érdemes változtatni újra meg újra. Bár ezt most úgy mondom, mintha minden egyes előadáson ott lennék majd, de hát nyilván nem tudok, ez csupán a vágyam” – számolt be a rendező.

    A teljes interjú itt olvasható.

    KecskemétKecskeméti Nemzeti SzínházKovács D. Dániel