hirdetés
Színház Online
SZFEHegyi BarbaraTünet Együttes
  • 2026. november 20., péntek
    Gryllus Dorka

    Gryllus Dorka: „Sok jó színésznő van, aki csak azért nem forgat, mert nem illik bele abba a dobozba, amit a szépségipar diktál”

    2026. november 20., péntek 08:56

    Gryllus Dorka négygyerekes kurd édesanyát alakít egy német nyelvű vígjátéksorozatban, amelynek forgatása miatt heteket töltött Bécsben, távol a családjától. A színésznő a Bestnek mesélt első szitkomszerepéről, a külseje miatt kapott filmes feladatokról, valamint arról, miért tartja másnak a színházi és a filmes szereposztás szempontjait. Szóba került a Loupe társulatához való csatlakozása és az Üvegfal folytatása is.

    Egy Stuttgartban élő kurd család zűrzavaros hétköznapjairól szóló szituációs vígjátékban kapott szerepet Gryllus Dorka. A Bécsben forgatott produkcióban németül játszik, időnként azonban kurdul is meg kellett szólalnia. A német nyelv régóta otthonos számára, hiszen tíz évet töltött Berlinben, és rendszeresen dolgozik külföldi produkciókban.

    A szitkom műfajával most találkozott először színészként. A Best november 11-i számában arról beszélt, hogy az új feladat másfajta játékmódot kívánt tőle, az improvizáció lehetősége viszont kifejezetten felszabadította.

    „Engem kimondottan feldob, ha improvizálhatok. Ebben a műfajban nem nagyon lelkizünk, általában egyszerűen leírható, ki mit gondol közben. Egyszerű dolgok történnek rövid jelenetekben, amelyekhez egy kicsit másfajta technika és sok játékkedv kell. Egyébként meglepett, hogy én kaptam a szerepet, hogy viccesnek láttak a válogatáson. Lehet, hogy nem az én generációmnak készül a sorozat, de egy-egy jelenet után már én is sokat nevetek a többieken és magamon is.”

    A sorozatban fontos szerepet kap a generációk és a kultúrák találkozása. A szülők és a gyerekeik eltérően kötődnek a család kurd gyökereihez, ebből pedig számos hétköznapi konfliktus és félreértés születik.

    „Remélem, a fiatalok jól fognak szórakozni rajta. A kultúrák közti különbséget megmosolyogtatóan érzékelteti a sorozat. A történetbeli szülők még kurdok, de a gyerekeik már inkább németek. A kérdés az, hogy miképpen lehet ezt a kettőt közös nevezőre hozni a családban. Sok félreértés, konfliktus ered belőle, tehát van mit játszania minden szereplőnek.”

    A négygyerekes édesanya szerepére eredetileg kurd színésznőt kerestek. Miután nem találták meg a megfelelő szereplőt, a következő körben már szélesebb körből válogattak. Gryllus Dorkát két héttel a forgatás előtt keresték meg, amikorra a színházi évadát már megtervezte.

    „Már be volt tervezve az évadom, kicsit minden a feje tetejére állt. Megtudtam, hogy a sorozat egyik rendezője az örmény-kurd származású Milena Aboyan, akinek gyönyörű filmjei vannak” – mondta. A rendező személye meghatározó volt a döntésében, a találkozásukat pedig ajándéknak nevezte.

    A színésznő az interjúban arról is beszélt, hogy megjelenése hosszú ideje befolyásolja, milyen karakterekre választják ki. Elmondása szerint külföldön rendszeresen más származásúnak gondolják, és ez a szerepajánlatokban is visszaköszön.

    „A bőrszínemnek köszönhetően voltam én már sokféle nemzetiségű a filmekben. Török is, roma is. Gyerekkoromtól fogva sokszor megkérdezik tőlem, hogy honnan jöttem. Tegnap kint volt a forgatáson egy kurd lány, és azt mondta a producernek, hogy nem hiszi el, hogy én nem vagyok kurd. Olyanok a vonásaim, az egész arcberendezésem, állította. Nem vagyok semmilyen kisebbség tagja, mégis mindig az voltam sokak szemében.”

    Felidézte, hogy a családjában több generációban is előfordult az övéhez hasonló megjelenés.

    „Az édesapám sötétebb bőrű, az édesanyám nem. A dédmamám volt még ilyen, és az ő apukája. A nagyszüleim nem. Érdekes dolog a genetika.”

    Gryllus Dorka szerint a Víkend volt az első magyar filmje, amelyben a bőrszíne nem vált a karakterét meghatározó témává. Úgy érzi, a filmesek sokszor szűk keretek között gondolkodnak a hozzá hasonló megjelenésű színésznőkről, miközben a színházban más képességek kerülnek előtérbe.

    „Látom, hogy mennyire szűk a filmesek gondolkodása ezen a téren. A fekete típushoz a filmeseknek általában kevesebb fantáziájuk van. Az angol ügynökségem által is több lehetőségem adódik. A színházban egyébként sokkal jobban számít, hogy milyen izmos színész vagy.”

    A színésznő a két műfaj eltérő munkafolyamatáról is beszélt. Szerinte a filmben a megjelenésnek és az adott karakterhez társított típusnak különösen nagy jelentősége van, a színpadon viszont az előadás egészét kell végigvinni.

    „Filmben az a fontosabb, hogy nézel ki, milyen típust képviselsz. Ott sokszor elég, ha érdekes az arcod. Minden jelenetre többször rá lehet futni, össze lehet vágni a jó pillanatokat, és előbb-utóbb csak sikerül. Színházban nincs ilyen. Viszont nagyon sok jó színésznő van, aki csak azért nem forgat, mert nem illik bele abba a dobozba, amit a szépségipar diktál. Minden kornak van egy szépségideálja. Volt, amikor a teltebb típus volt divatban, máskor a lapos mellű, vékony szájú, most a feltöltött szájú.”

    A bécsi forgatás a családi életét is átrendezte. A külön töltött heteket igyekezett saját magára fordítható időként megélni, de a gyerekei hiányát ez sem tudta ellensúlyozni.

    „A gyerekeim nagyon hiányoznak. Annál szebb pillanatot nem ismerek, mint amikor hazaérkezem, és megérzem az illatukat. Próbáltam úgy felfogni ezt a másfél hónapot, hogy ezt most magammal tölthetem. De sok lett a nyolc hét.”

    Az otthoni reggelek nyüzsgése különösen hiányzott neki. A forgatás idején a saját teendőit intézte, míg a családjával együtt folyamatosan adódik valami megbeszélnivaló vagy megoldandó helyzet.

    „Otthon minden más. Még a reggelek is. Ma például, amint felébredtem, bekapcsoltam a mosógépet, teszek-veszek, telefonon intézem a dolgaimat, de ha a családommal vagyok, akkor mindig történik valami. Meg kell beszélni, kire mi vár aznap, kinek mi hiányzik a táskájából, mi tört el, mi tűnt el. Olyankor pezseg az élet körülöttem. Itt most azon kattogok, hogyan tudnék otthon is beépíteni az életembe egy-egy olyan napot, amit a kedvem szerint tölthetnék el. Csak egy kis pihenő, néha huszonnégy óra szabadság.”

    A külföldi munka mellett a színházi feladatairól is örömmel beszélt. Gryllus Dorka 2026-tól a Loupe Színházi Társulás tagja; a társulat hivatalos bemutatkozó oldalán pályájáról és előadásairól is lehet tájékozódni. A Loupe közönsége a 4:12 és a Túl éles című produkciókban is találkozhatott vele.

    „Nagyon örülök, hogy ősztől a Loupe társulat tagja vagyok, és a forgatás után újra színpadra léphetek velük. Novembertől az Üvegfalat is újra játsszuk a Lóvasúton” – mondta a Bestnek.

    A Dobray Sarolta regényéből készült Üvegfal című előadásban férjével, Simon Kornéllal játszik együtt. A Loupe életrajza szerint a 2022-ben színpadra vitt adaptáció már több mint százhúsz előadást ért meg.

    Az idézetek forrása: Best, 2026. november 11., 12–13. oldal.