Alföldi Róbert, Tompos Kátya egykori igazgatója, kollégája, színházi partnere emlékezik a kiváló színésznőre, akinek a halálhíre egyaránt rendítette meg a rajongókat, közeli ismerősöket, barátokat.

KÁTYENKA – mindig így hívtalak, most sem máshogy….

…próbálok itt szép, méltó nekrológot írni Rólad,

de az úristennek sem megy…
annyi minden lesz újra valóságos a múltból, és annyira kevés mégis ahhoz, ami történt.

Minden semmi ahhoz képest, hogy meghaltál, édesem.

De itt van előttem, ahogy a József Attila Színház művészbüféjében megkérdeztelek, nem tudom már mikor, hogy jönnél-e a Bárkába.

És jöttél… és ahogy így jönnek elő az évek, a közös évek, emlékek, rájöttem, hogy az elmúlt 20 év legfontosabb pillanataiban, időszakaiban ott voltál.

Szövetséges voltál.

Erről persze soha nem beszéltünk, de így volt. Köszönöm.

És persze, hogy Elizát is… köszönöm…
tegnap játszottuk… de jó, de jó, hogy ma nem…

Hullámokban tör rám a fájdalom. Hullámokban tör rám a sírás…

…nem értem én ezt a világot…
itt valami nem stimmel…

…nézek ki az ablakon.

Ömlik az eső.

Az angyalok nem sírnak.

Zokognak.

Fotó: Znamenák István

( A.P. Csehov: Sirály / 2013 )