„Olyan országban jó élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal” – Visszatért a színpadra Cserhalmi György

2025. november 19., szerda 12:08

Hosszú, betegséggel terhelt kihagyás után tért vissza a színpadra Cserhalmi György színművész az Örkény Színházban a Székfoglaló című önálló estjével. A két és félórás, Novák Eszter rendezte monodráma nemcsak a színész életének, családi történeteinek állít emléket, hanem helyet kap benne a 2021-ben, a Magyar Művészeti Akadémiába (MMA) való belépésekor elhangzott, nagy port kavart beszéde is. A Népszava írt összefoglalót a produkcióról.

Az esten a Kossuth- és Balázs Béla-díjas színész önvallomásos stílusban mesél múltról, jelenről és elmúlásról. Bár a visszatérés a színpadra a magányos visszavonultság érzetét is kelthetné, Cserhalmi szerint ez már a felelősségvállalás helye:

„Túléltem a múzsáimat, a szimbolikusakat is ugyanúgy, mint a valóságos emberbőrbe bújt angyalokat. Mondhatnám, hogy magány-színház tulajdonos lettem, csak magamért vagyok felelős, mert már minden itt marad a színpadomon.”

A személyes hangvételű előadásban a színészt zenészek (Szép András – zongora, Roszik Hella – ének, hegedű) és Sütő Anikó súgó segítik, aki vállaltan, a színpadról avatja be a nézőt a színház legtermészetesebb pillanataiba.

Az est címét is adó beszéd – amelynek részletei a második felvonásban el is hangzanak – 2021-ben az MMA tagjaként tett szubjektív, ám pontos szakmai és morális látleletet, ami azóta is szokatlanul szabad állásfoglalásnak számít. A színész az egészséges társadalmi viszonyok hiányáról beszélt:

„Olyan országban jó élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal, ahol hihetünk magunkban és ahol hisznek nekünk. […] Isten ne adja, hogy ebben a hazában megint bizonyítani kelljen, hogy ki a jó hazafi!”

Cserhalmi György a színpadon végig önazonos marad. Törékenysége (olykor botra támaszkodva sétál) mögött erőt és bölcsességet sugároz. Családi történetek – operadíva édesanyjáról, nagyszüleiről –, valamint életének nehezebb szakaszai (például a javítóintézetben töltött idő) is elhangzanak. Nyíltan beszél az öregedésről és az elmúlásról is – írja a Népszava.

Egy anyjával kapcsolatos történetben így fogalmaz:

„Anya, ha lát – mint én őt, azt lássa, aki vagyok. Lássa ezt a sűrű ráncokkal barázdált, alaposan megkopott arcot, akivé lettem.”

A betegség és a halállal folytatott harc sem marad tabu:

„Az intenzív osztályon vitába keveredtem a halállal. Volt ott minden. Kurva anyád! Baszd meg! Te egy tömeggyilkos vagy. Hagyj engem békén! Én a piros majom vagyok.”

Szerencsére Cserhalmi élni akarása győzött. A nyílt és bátor előadás egyben örömteli, könnyes ünneppé is vált a premieren, bizonyítva, hogy a színésznek továbbra is nagyon jól áll a színpad.

Részletek itt: NÉPSZAVA