Lajos Tamás operatőr, producer augusztusban tagja lett az SZFE-t fenntartó alapítvány kuratóriumának. Ennek kapcsán a magyar.film.hu-nak nyilatkozott. Szavaira reagál Janisch Attila Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi docens, érdemes művész „A meg nem nevezett, de könnyen beazonosítható oktató én vagyok” címmel.

Tisztelt Lajos Tamás!

A Filmhu című filmszakmai orgánum online oldalán minap megjelent interjújában a következőket állítja: „Én is jártam az SZFE-re, később tanítottam is ott, tudom, ismerem az ott folyó oktatást, és nem tudom elképzelni, hogyan lehetne azokat ideológiával megtölteni. Ezzel együtt van olyan oktató a filmművészetin, aki tizenhat éve nem csinált filmet, viszont folyamatosan politizál. Én évente megcsinálok minimum öt-hat filmet, tehát én filmesnek gondolom magam. Aki tizenhat éve nem csinál filmet, és politizál, az szerintem politikus, csak a sportállása a Színház- és Filmművészeti Egyetemen van.”

Minthogy ez az Ön által meg nem nevezett, de könnyen beazonosítható oktató én vagyok, a következőkre hívom fel a szíves figyelmét:

• Aki véleményt mond, az él a szabad véleményalkotás alkotmányos állampolgári jogával. A nyilvánossá tett magánvélemény politikai tartalma miatt még senki nem lesz politikus.
• Egy tanárt az oktatói teljesítménye – a hallgatói eredményessége és képzettsége – minősít és nem az, hogy magánemberként milyen (akár politikai tartalmú) véleményt fogalmaz meg.
• Ön – bizonyára véletlenül – elfelejtette az interjújában a nem az SZFE-n végzett Oscar-díjasok felsorolása mellett megemlíteni, hogy az SZFE filmrendező szakos hallgatói egymást követő három évben (2016, 2017, 2018) kaptak Student Oscar jelölést, mely mégiscsak a legrangosabb iskolai filmdíj. Kis Hajni és Freund Ádám a hét finalista közé is bekerült, Kovács István pedig az Ostrom című MA-s diplomafilmjével díjra is váltotta a jelölést. Csodálom, hogy ez az apróság nem jutott az eszébe, holott Ön volt a díjazott Kovács István Szürke senkik című filmjének producere.
• Azt pedig már csak zárójelben jegyzem meg, hogy Kovács István annak az SZFE-n 17 éve tanító tanárnak volt a filmrendező szakos tanítványa (az egyetem BA képzésében), akiről Ön azt állítja, hogy az csak a „sportállását töltő” (értsd: a fizetését valós szakmai teljesítmény nélkül felvevő) tanárként alkalmazottja az egyetemnek.
• Ezúton meghívom Önt, látogasson el legalább egyszer az egyik órámra, de előtte olvassa el a filmnyelv működéséről és használatáról írt summa cum laude minősítésű disszertációmat, majd kérdezze meg azt a mintegy 200 egykori hallgatót, akit osztályfőnökként és óraadóként az elmúlt években tanítani volt szerencsém (a pályájukon azóta sikeresen helytálló, komoly eredményeket felmutató filmes és színházi alkotók, művészek), és csak ezután nyilatkozzon arról, hogy milyen az én oktatói minőségem, és hogy az óráimon politikusként vagy személyes tapasztalatokkal rendelkező filmes oktatóként teszem a dolgomat,
• Az Ön állításával szemben, miszerint én sportállásban lévő alkalmazottja lennék az egyetemnek, a tény az, hogy negyedik alkalommal vagyok a filmrendező szakos hallgatók osztályvezető szaktanára, heti 20-24 kontaktórát teljesítve az egyetem különböző szakain is tanítva.

Mindezek alapján határozottan visszautasítom azt az alig burkolt fenyegetést is tartalmazó állítását, mely szerint politikus vagyok és nem tanár.

Üdvözlettel,

Janisch Attila

filmrendező, egyetemi docens