hirdetés
Színház Online
SZFEHegyi BarbaraTünet Együttes
  • 2026. november 16., hétfő
    Finta László

    Meghalt Finta László, a Nyitott Műhely alapítója – Színházi alkotók, írók és zenészek búcsúznak tőle

    2026. november 16., hétfő 22:59

    62 éves korában elhunyt Finta László, a budapesti Nyitott Műhely alapítója és házigazdája. A hírt november 16-án, hétfőn este a Műhely munkatársai közölték a Facebookon. Néhány óra alatt több tucat színházi alkotó, író, zenész és közéleti szereplő búcsúzott tőle – sokan úgy, hogy a hely és az ember egy és ugyanaz volt. Öt nappal korábban még Bereményi Gézával énekelt Cseh Tamás-dalokat a saját pultja mellett.

    A bejelentés

    „Mély fájdalommal tudatjuk mindenkivel, aki ismerte és szerette, hogy Finta Laci elhunyt” – írta hétfőn 19 óra 9 perckor a Nyitott Műhely Facebook-oldalán András Tamara és Csoboth Dorka, a hely két munkatársa. A közlemény szerint a megemlékezésről és a temetésről később adnak tájékoztatást, a Műhely pedig határozatlan ideig zárva tart.

    Az utolsó napok: Bereményi és Bérczes László a Műhelyben

    Finta László utolsó nyilvános bejegyzése november 12-én, csütörtök reggel jelent meg. Az előző estéről számolt be: Diana Senechal kötetbemutatóján Bereményi Géza és Bérczes László rendező nagyjából négy órán át mesélt Cseh Tamásról és a közös dalokról. Jelen volt az énekes özvegye, Éva, és fiuk, Cseh András is, aki gitározott, és minden dalt tudott.

    Finta azt írta, Bereményi fél méterre ült tőle, és végig együtt énekeltek, pedig ő maga sosem tanult énekelni. „Nem hittem el, hogy ilyesmi velem megtörténhet!!” – fogalmazott, és az utóbbi évek egyik legszebb élményének nevezte az estét.

    Falcsik Mari költő közzétette utolsó üzenetváltásukat. Eszerint Finta péntek hajnalban még az est megismétlését tervezte, és azzal tréfálkozott, hogy addig Bereményivel énekórákat vesznek.

    Erre az estére utalt búcsúversében Szabó T. Anna is. A költő azt írta, szombaton autózott el a Műhely közelében, és minden ablakát csukva látta. „Még egy ilyen ember nem lesz, aki így odaad mindent magából, nekünk” – tette hozzá.

    Színházi emlékek: amikor a Műhely volt a díszlet

    Kováts Kriszta színész-énekes azt idézte fel, hogy 2010-ben meggyőzte Fintát: a Nyitott Műhely kész díszlet Vörös István Az ördögszáj című darabjához, amelyet meg akart rendezni. A pult lett a kocsma, a bőrös sarok a varroda, a nézők pedig jelenetről jelenetre fordították meg a székeiket.

    Fintát – mint írja, nehezen – arra is rávette, hogy triangulummal a kezében ő vezesse át a közönséget egyik jelenetből a másikba, és úgy látta, a házigazda nagyon élvezte a szerepet. Néhány évvel később együtt gyászolták az előadás egyik szereplőjét, Várady Vikit. „Soha nem fog már megszólalni az a triangulum a kezében” – írta most Kováts Kriszta.

    „Úgy odaadtál magadból nekünk mindent, hogy nem maradt belőled” – búcsúzott Kárász Eszter színész-énekes.

    Müller Péter Sziámi szerint Finta maga volt a Nyitott Műhely, csodálatosan kedves és jólelkű ember, aki nem volt öreg, és sosem lett volna az. Távozása „lyuk a térképen, bombatölcsér a szívünkben”.

    Az irodalmi élet búcsúja

    A Szépírók Társasága nevében Babiczky Tibor alelnök búcsúzott. Odaadó, önzetlen és jószívű embernek nevezte, aki mindent szeretetből csinált, és azért dolgozott, hogy a világ egy kicsivel jobb hely legyen. „Az elveszett lelkek otthonra találtak nála” – írta; szerinte Finta sikere abban mérhető, hogy a világ most érezhetően rosszabb hely lett.

    Juhász Anna irodalmár az Irodalmi Szalon oldalán azt írta, Finta olyan ember volt, akiről nem lehetett elképzelni, hogy egyszer nem lesz. A Műhelyt otthonnak és menedéknek nevezte, ahol a könyvbemutatók valódi beszélgetések voltak. „Nekem egyfajta minta és mester volt – ma is az” – fogalmazott. Felidézte, hogy a Szalon indításakor két emberhez fordult, Fintához és Kéri Piroskához, és az elmúlt tizenhat év neki is köszönhető.

    Lackfi János egy régi köszöntőversét tette közzé, amelyet Finta egyik kerek születésnapjára írt, és amelyben a szegények, árvák és félnótás költők oltalmazójaként énekelte meg. A költő tíz éven át a Műhelyben adta át a Nizzai Kavics-díjat. „Mai napig cseng bennem Laci hangja, érzem a pulykalevesének ízét” – írta.

    Képes Gábor költő szerint a hely egyszerre volt pince, lakás, műhely, kocsma, könyvtár, színház, művelődési ház és galéria, az élén egy szerény, művelt, makacs és egyre fáradtabb emberrel. „A Nyitott Műhely volt az ő performansza, happeningje, költeménye, regénye, drámája, tragédiája” – írta.

    Schillinger Gyöngyvér író húsz éve járt a Műhelybe, de sokáig nem merte megszólítani a házigazdát. Azt mesélte el, hogy egy beszélgetés felvételéhez Finta könyvekből épített tornyot a kamera alá, és mindent maga intézett. „Mindenki tudja, hogy ő maga volt a Nyitott Műhely” – írta.

    Petőcz András költő néhány sorban, „a legfontosabb barát”-ként búcsúzott tőle. Tamás Zsuzsa író tizenöt évvel ezelőtti közös fényképeket tett közzé, és azt írta: „Most végleg elnyelte a sötét.”

    Sarankó Márta arra emlékeztetett, hogy Finta a kezdetektől a Hazai Attila-díj átadásának kedves és nagylelkű házigazdája volt. Dragomán György – az Index összefoglalója szerint – azt írta: „Hozzá mindig hazamentünk.”

    A legkeserűbb hangú búcsú Schein Gábor költőé. Azt írta, Finta nem segítséget várt, hanem embert, aki vele van, a végén azonban egyre kevesebben jártak hozzá – ő maga sem. „Sok ember volt körülötte, mégis nagyon magányos volt” – fogalmazott.

    Zenészek: „Nekem itt indult a karrierem”

    Péch Lóránt zongorista felidézte, hogy ismeretlenül sétált be a Műhelybe szólókoncertet kérni. Finta először azt felelte, tele a naptár, de miután fél órán át hallgatta zongorázni, mégis talált időpontot. Péch hat éve itt adta első jelentős jazzkoncertjét, amelyen a házigazda kérésére az In a Sentimental Mood is elhangzott. „Nekem itt indult a karrierem” – írta.

    Gerlóczy Zsigmond zenész hétévesen a Műhelyben adta élete első koncertjét, és sehol nem játszott annyit, mint ott. Huszonöt éve ismerte Fintát, akit tanácsadójának és egyik legközelebbi barátjának nevezett, s aki a fia keresztapja lett. „Szerintem a Nyitott Műhely volt a világ közepe” – írta, és azt is felvetette, hogy szobrot érdemelne.

    „Aki ismerte az tudja, aki nem, annak nem lehet elmesélni” – írta Sárik Péter zongoraművész. Lantos Zoltán hegedűművész azt írta, nem tudja elhinni a hírt, és „drága szívű” barátjától búcsúzott.

    Krulik Zoltán zenész arról írt, hogy néhány napja még együtt váltották meg a világot, és megígérte: „amíg élünk, nem felejtünk”. Szőke Szabolcs zenész egy Omar Khajjám-négysorossal búcsúzott.

    Csörsz Rumen István zenész, irodalomtörténész szerint Finta egy kihalt törzs utolsó mohikánja volt, aki a Covid idején oktatófilmek forgatását is befogadta. „Családot csinált a széteső magyar értelmiségből” – írta, és azt javasolta, tartsanak emlékestet Finta születésnapján, december 10-én.

    Derdák András azt emelte ki, hogy Finta helyet teremtett találkozásoknak, gondolatoknak és dallamoknak, amelyek nélküle nem jutottak volna el a közönséghez. „A te helyed nagybetűs HELY az életünkben” – írta.

    Közéleti megszólalások

    „Elsősorban ő maga volt az intézmény, nem is az általa alapított Nyitott Műhely” – írta Karácsony Gergely főpolgármester. Felidézte, hogy a hely nem alapítással jött létre: Finta a bőrös műhelyben lakott, jöttek a barátok, ő pedig főzött nekik. A főpolgármester szerint ha egy marslakónak kellene elmagyaráznia, mit jelent a kultúra, hozzá vinné el, mert Finta számára a kultúra mindenekelőtt emberség volt. Hozzátette: Finta vigyázott a betérőkre, ők viszont nem vigyáztak rá. Bejegyzését hétfő késő estig mintegy 3900-an jelölték meg.

    Bojár Iván András művészettörténész Elhagyott őrhely címmel írt róla. A Műhelyt a humanitás, az európai ízlés és a szellemi autonómia őrhelyének nevezte, amelyet Finta nagy áldozatok árán tartott fenn, miközben más intézmények milliárdokból működtek. Leírta, hogy hétfő este elment a hely sárga vasajtajához, amelyen egy kis piros hatósági cédulát látott. „Nem lesz még egy ilyen ember” – írta, majd Ady Intés az őrzőkhöz című versét idézte.

    „Amije csak volt, odaadta a Nyitott Műhelyért” – írta Lőke András újságíró. Szerinte Finta előbb a lakását áldozta fel – attól fogva a Műhely hátsó, ablaktalan szobájában aludt –, aztán az egészségét is. Felidézte, hogy a hely eleinte valóban bőrös műhely volt, ahol táskát lehetett készíttetni, a nyitás előtt pedig együtt meszeltek.

    „Finta Laci több volt, mint Finta Laci! Egy intézmény volt!” – fogalmazott Vásárhelyi Mária szociológus, aki szerint egy dohos szuterénből teremtett mindenki számára otthonos világot.

    Stumpf András újságíró a folytatásról írt: reméli, hogy a Műhely helyén nem kínai büfé nyílik, mert oda méltó folytatás kell. „Ennyivel tartozik Lacinak ez a város” – tette hozzá.

    Mérő Vera ritka embertípusként írta le, aki puszta jelenlétével otthont teremt az idegennek is: „Téged tényleg mindenki szeretett.” Novák István hegyvidéki önkormányzati képviselő a kerület különleges kulturális központjának vezetőjeként, motorjaként és szakácsaként emlékezett meg róla.

    Műhelyek, klubok, kiadók

    A búcsúzók között sok az olyan közösség, amelynek a Nyitott Műhely adott otthont. A Szerzői Filmklub nevében Pentelényi László azt írta, 2007-ben az utcáról, idegenként lépett be Fintához; a klub Tarr Béla és Fehér György filmjeivel kezdett ott, és a Francia Új Hullám Kiadó minden kötetét nála mutatták be. A Luzitán Művek a portugál irodalmi estek és könyvbemutatók házigazdáját gyászolja.

    Az Antikva.hu szerint a hely és Finta személye „nagy kanál kultúrát jelentett a mindennapokban”. Az Artemisia úgy fogalmazott: „Budapest már nem ugyanaz.”

    Ki volt Finta László?

    Finta László 1963-ban született Túrkevén, bőrdíszművesből lett kulturális szervező – írja róla a Prae. A Déli pályaudvar közelében, a Ráth György utcában eredetileg bőrösműhelyt és kávézót tervezett. A helyet 1999-ben alapította, és az Index szerint 2000 januárjában egy festészeti kiállítással nyitotta meg; 2024-ben már az ötszázadik kiállítás képei lógtak a falakon.

    A pincéből negyedszázad alatt irodalmi estek, könyvbemutatók, kamarakoncertek, filmklubok, kiállítások és alkalmi színházi előadások otthona lett. A 444 összefoglalója szerint filmesek, zenészek, színészek, szakácsok, borászok, de leginkább írók és irodalmárok találkozóhelye volt. Finta és a Műhely 2024-ben Pro Cultura Urbis-díjat kapott a fővárostól.

    2024 decemberében elektromos tűz ütött ki a helyiségben. Finta két vödör vízzel maga oltotta el, a felújításhoz pedig a törzsközönség szervezett gyűjtést – erről akkor az Index is beszámolt. Idén szeptemberben arról beszélt, hogy a növekvő költségek veszélyeztetik a működést, elfáradt, és fiatalokat keres, akik átvennék tőle a helyet.

    A megemlékezés és a temetés időpontjáról a Nyitott Műhely munkatársai később adnak tájékoztatást.