hirdetés
Színház Online
SZFEHegyi BarbaraTünet Együttes
  • 2026. november 16., hétfő
    Jurányi

    „Minden benne van, amiről beszélni akarunk” – Interjú László Lilivel és Cseh Judittal

    2026. november 16., hétfő 06:08

    Két zsákkal lép ki a nevelőotthonból a tizennyolc éves Gyöngyi, és csak tizenöt évvel később nyitja ki őket. Innen indul a Senki gyermeke, az Orlai Produkció és a FÜGE monodrámája, amelyet november 14-én mutattak be a Jurányi Házban. Gyöngyit László Lili játssza, a darabot Cseh Judit írta és rendezte.

    Az előadás alapja Szécsi Magda Gyöngy című önéletrajzi novellája. A színpadon László Lili egy felnőtt nőt alakít, aki sokáig mindenhová magával viszi a nevelőotthonból elhozott holmiját, de nem nézi meg, mi van a zsákokban. Harminchárom évesen nekilát a kipakolásnak. Az egyik tárgy a nevelőket, a másik az intézetben megismert gyerekeket vagy az anyját idézi fel. Az előadás így a felnőtt Gyöngyi nézőpontjából tér vissza a gyerekkorba.

    A zsákokból elővett tárgyaknak önálló színpadi szerepük van. A tárgyanimáción Pájer Alma Virág dolgozott, a látvány Gulyás Hermann Sándor munkája. A mozgásért Molnár G. Nóra, a zenéért Böde Richárd felelt. A plakátot Csáfordi László tervezte, a rendező munkatársa Dicső Dorka, a producer Orlai Tibor.

    A produkciót 16 éven felülieknek ajánlják.

    A november 23-i, 19.30-as alkalom után december 9-én 19 órakor és december 16-án 19.30-kor is műsorra tűzik. A további dátumok és az aktuális jegyinformációk a Jurányi jegyoldalán.

    Interjú:

    Mi a személyes kapcsolódásotok ehhez az anyaghoz? 

    Cseh Judit: Lassan tíz évvel ezelőtt találkoztam, mint színész Szécsi Magda Gyöngy című novellájával egy felolvasószínházi előadás keretein belül. A közreműködőkkel terveztük, hogy színházi előadást készítünk belőle, de akkor derült ki, hogy terhes vagyok a kisfiammal, így elsikkadt ez a projekt. Amikor bekerültek a közéletbe a gyermekvédelemmel kapcsolatos hírek, megfogalmazódott bennem, hogy lehet, hogy most jött el az ideje, hogy ország-világ lássa ezt a történetet. Engedélyt kértem az akkori alkotóktól, mert ezúttal én szerettem volna megírni és megrendezni az anyagot. A novellából színpadi szöveg született: sokkal nagyobb hangsúlyt kap a mi darabunkban, hogy nem egy kislány, hanem egy felnőtt nő meséli el a történetét. A projekttervvel megkerestem Orlai Tibort, mert azt éreztem, hogy nagyon jó lenne ha László Lili, aki sok darabban van Tibornál, játszaná el Gyöngyi szerepét. Lilivel sokat játszottam az elmúlt évben, és azt gondolom, hogy most egy olyan fázisában van a színészi létnek, ami monodrámáért kiált.

    László Lili: Ehhez a történethez leginkább az anyaságomon keresztül tudok kapcsolódni. Felelősséget vállalok valakiért, akit mindennél jobban szeretek a világon. Ebben az előadásban ehhez képest átengedek magamon egy olyan valóságot, egy olyan életet, ahol ez nem ilyen magától értetődő… 

    Judit, mi az, ami miatt azt érezted, hogy hallania kell az embereknek Gyöngyi történetét?

    Cseh Judit: Ez nemcsak a nevelőintézetről szól, hanem a gyerekekkel való bánásmódról, arról, hogy mi, felnőttek, sokszor akarjuk őket uralni, tárgyiasítani, és hatalmi pozícióból közelítünk hozzájuk, tehát a felnőtt-gyerek viszony van fókuszban. Nekem volt az életemben egy más típusú komoly nehézség, de arra emlékszem, hogy nagyon sokat segített, amikor olyanokkal beszélgettem, akik már kiléptek az enyémhez hasonló helyzetükből, és azt láthattam, hogy túl lehet élni azt, amiben vagyok. A sorstársi közösség adta a legnagyobb kapaszkodót. 

    edervera@gmail.com

    Lili, hogyan ért téged a monodrámára felkérés, és milyen most egyedül a színpadon? 

    László Lili: Magamtól nem fogalmazódott meg bennem a monodráma utáni vágy, hanem Juci és Tibor bizalma és szeretete, belém vetett hite vezetett engem ehhez az anyaghoz. Eleinte féltem a lehetőségtől. Kész vagyok-e, egyáltalán késznek lehet-e lenni erre? Most már jócskán benne vagyunk a munkában, nyugodtabb vagyok, és remélem, a főpróbahét önmagában is sokat billenthet még előre. De már most, amikor néhány ember beül próbát nézni, érzem, hogy ez tényleg más, nagyobb feladat, mint amikor csapatként állunk a színpadon. Nagyon koncentrált jelenlétet igényel ez a szűk másfél óra, be kell osztanom az erőmet, az energiámat, a lendületemet, hogy végig kitartson. Ez hosszútávfutás. De felvértezem magam! 

    Cseh Judit: Fontosnak tartom elmondani, hogy Lili olyan felkészült színész, hogy 90%-os szövegtudással érkezett a próbára. És az az igazság, hogy szerintem ez egy monodrámánál tök fontos és mi is Pájer Alma Virággal, aki a tárgyanimációkban segít nekünk, rengeteget kísérleteztünk a nappalimban, hogy a lehető legfelkészültebben vágjunk neki a darabnak. Zsínorokat feszítettünk ki a bejárati ajtó felé, lepedők, lufik, zacskók lógtak az egész lakásban. Elképesztő izgalmas folyamat volt azt látni, hogy hogyan bontakozik ki egy a fejemben megszületett ötlet.

    Kellett aktualizálni a novella történetét?

    Cseh Judit: Bár 60 évvel ezelőtt történt, de sajnos ijesztően mai, és rémisztően hasonlít a 60 évvel ezelőtt a mostanra. Azokat az utalásokat kihúztuk belőle, amik a Kádár-rendszert idézik meg, amik nagyon konkrétan elhelyezik időben Gyöngyit. 

    Judit, egy posztban írtad, hogy „minden próba folyamatban tanulunk magunkról és másokról”. Eddig mit tanultatok? 

    László Lili: Nekem kevésbé az anyaghoz kapcsolódik a válaszom, mintsem a mi kapcsolatunkhoz Jucival. Sok időt töltöttünk együtt az elmúlt évben, és ezáltal egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és kialakult a barátságunk. Nagyon sokat számít most, hogy összhang, őszinte kommunikáció lehet köztünk. Már az első instrukcióiban benne volt az elmúlt egy évünk. Hozzátesz a munkához, hogy most ennyire olajozottan tudunk együttműködni. 

    Cseh Judit: Igen, szerintem tényleg nagyon hasznos. Én arra jöttem rá, hogy öregszem, de ez nem baj, mert ennek az a pozitívuma, hogy bölcsebb vagyok, mint a korábbi rendezéseimnél. Nagy felismerés volt nekem, hogy majdnem ötven évesen annyi minden van már mögöttem.

    Mit jelent nektek a Senki gyermeke cím? 

    Cseh Judit: Nem akartam a novella címét adni, hogy jelezzük, hogy ez nem az. Szerettem volna egy átfogóbb címet, mert ez nem csak Gyöngyi története, hanem rengeteg gyereké, és nemcsak intézeti gyerekeket érint a magányosság, az egyedüllét, a bántalmazás, a nehéz helyzet felnőtt és gyerek között. És természetesen a címmel arra is szerettem volna utalni, hogy ő valójában senkinek nem kellett. 

    László Lili: Amikor először hallottam ezt a címet, azonnal megfogott. Azt éreztem, hogy minden benne van, amiről beszélni akarunk. A gyermeki lélek, az, hogy nem kellesz senkinek, és hogy együtt élsz ezzel. 

    A szívszorító és fájdalmas témába hogyan lehet könnyedséget csempészni, ha ez cél egyáltalán? 

    László Lili: Persze, hogy az! És szerintem benne van az anyagban. Szívszorítóan, de mégis megmosolyogtatóan, és érzékletesen van megfogalmazva benne, hogy hogyan néz egy gyerek egy (nehéz) helyzetre. Nekünk csak alá kellett nyúlni, és kibontani ezt a csomagot, aztán letenni magunk és a nézők elé. Annyira érződik, hogy a novellát, amiből a darab készült, olyasvalaki írta, aki valóban végigélte ezt. Benne van a humor, amitől igazi lesz, mert az életben is annyiszor ötvöződnek a negatív és pozitív dolgok. Olyan komplex maga az élet is, és ebben az anyagban ez olyan szépen van kikeverve, hogy színes lesz a végeredmény. 

    Az interjút készítette: Bordás Katinka
    Fotó: Éder Vera