Másodszor rendez Budaörsön Máté Gábor. A Katona József Színház igazgatója a Johnban a párkapcsolatok működését térképezi fel egy kísérteties panzióban. Ennek kapcsán kérdezte az NLC.hu.

A kérdésre, jobb-e, ha a politikát nem érdekli a színház, mint amikor szándékosan tenni akar ellene, Máté Gábor elmondta: „Annál mindenképpen jobb. Viszont a mostani rendszerre nem lehet rásütni, hogy ártani akarna. Nem akar ártani, hanem azt akarja, hogy a kultúra is a saját territóriuma legyen. Persze az eredmény az, hogy ezzel árt. De pénzt ad rá, ezt nem lehet elvitatni. A mostani hatalom többet áldoz a kultúrára, mint az előző ciklusokban bárki. Sokkal-sokkal többet, sőt európai összevetésben is sokat áldoz a területre. Az már más kérdés, hogy mire és hogyan használják fel ezeket a pénzeket, kik kapják és hogyan költik el. Itt vannak a bajok.”

Arról is beszélt, hogy az SZFE bedarálása mennyire érinti a fiatal utánpótlás érkezésének kérdését a színházakban:

„Nem hiszem, hogy attól, hogy az oktatás szellemisége megváltozik vagy megváltozott, a tehetségek majd nem jönnek elő. Talán a progresszívebb színházak nehezebben fogják megértetni magukat a más metódushoz szokott színészekkel, de ezzel kapcsolatban maximum csak jósolni tudok. Lehet, hogy lesz ennek böjtje a szakmában, de az is lehet, hogy észre se fogjuk venni. Sajnos én már abban a korban vagyok, hogy ennek sem a hátrányait, sem az előnyeit nem fogom élvezni.”

Azt is elárulta, hogy rutinos színházigazgatóként mit gondol, ma Magyarországon mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember a nulláról felépítésen egy sikeres színházat:

„Közel tíz év mindenképpen kell hozzá. A kapcsolatokról szoktunk hétéves ciklusokban gondolkodni, és szerintem a társulatoknál is működik az, hogy hétéves periódusokban érdemes vizsgálni a működésüket. Nagyon alapos, nehéz és fárasztó munka összerakni egy színházat.”

Budaörsön most a John című amerikai darabot rendezte, amelyről így mesélt: „A helyszín és az amerikai történelem inkább csak a hátteret szolgáltatja. Számomra a John elsősorban arról beszél, milyen nehéz megtalálni egy másik emberben a párunkat, és hogyan akarhatjuk leélni vele az egész életünket. Két fiatalember küzdelmét és kísérletezését láthatjuk a kapcsolatukkal, hogy együtt tudjanak maradni, és ebben szerepet kap két idős hölgy is: a panzió vezetője, akit Takács Kati alakít, és az ő vak barátnője, akit Bánsági Ildikó játszik. Az ő élettapasztalatuk, tudásuk egy más dimenzióba helyezi a történetet. Nyilván a helyszín, Gettysburg polgárháborús szerepe sokkal többet jelent egy amerikai nézőnek, mint egy magyarnak, de az, hogy itt mi történik ezekkel az emberekkel, nálunk is ugyanannyira izgalmas.”

Az előadásra itt tudnak jegyet váltani.