hirdetés
Színház Online
SZFEHegyi BarbaraTünet Együttes
  • 2026. november 19., csütörtök
    Olasz Renátó

    Olasz Renátó: „Lehet, hogy rajta vagyok egy listán, nem érdekel, az Aranyéletet tudjuk, hogy imádták a NER-esek is”

    2025. december 7., vasárnap 11:08

    Olasz Renátó színész-rendező a Minden csillagban című, állami támogatás nélkül készült első játékfilmjében a szülőhelyüket elhagyók és az ott maradók közötti szakadékkal foglalkozik. Az alkotó az interjúban beszélt a független filmes lét nehézségeiről, a kulturális szféra megbecsülésének hiányáról, és élesen kritizálta a filmgyártást érő politikai támadásokat.

    A Tiszavasváriból származó művész elmondta, hogy a film készítése idején sokat járt vissza a szülővárosába, hogy hitelesen feltérképezze a helyi valóságot. A film központi témája, az elvándorlás által okozott konfliktus rendkívül súlyos, és nem csak a vidék–főváros, hanem a Magyarország–külföld viszonylatban is élesen jelen van: „Én azt tapasztaltam, hogy a vidék esetében van egy nagyon éles kritika Pest és a külföld felé. A »miért nem maradsz itthon, miért nem itt csinálsz valamit?« típusú kérdésekre gondolok.”

    A kérdsére, mennyire érezte nehéznek, viszontagságosnak, hogy Tiszavasváriból indulva eljusson a Színmvészeti egyetemig, a filmekig és sorozatokig, azt felelte:
    „Az életemet szerencsésnek mondhatom. Elsőre felvettek színész szakra, az egyetem végén aztán bekerültem az Aranyéletbe, később egy másik sorozatban eljátszottam Zámbó Jimmyt. Hívtak színházba, a Radnótiba is le akartak szerződtetni, aztán abból Szeged lett. Ezek persze pozitív dolgok, de mégiscsak küzdelmes az egész, hiszen ez Magyarország. Limitált számúak a helyek, korlátozottak a lehetőségek. Leteszel valamit az asztalra, és nincs semmi következménye. Másrészt színészként mégiscsak ki vagy szolgáltatva, a fejed felett döntenek. De hogy a Minden csillagig eljussak, hosszú folyamat volt. Nagyon sok osztálytársam pályaelhagyó lett. Jeget szállítanak, futárkodnak. Magyarországon a művészeket, de a civil szférában dolgozókat, mentőket, kritikusokat sem becsülik meg. Ebben van valami felháborító. Hajdu Szabolcs mondta, hogy magyar nyelven alkot, magyar emberekkel, magyar embereknek, magyar emberekről. Akkor ebben mi a „nemzetietlen”? Azért, mert nem a propagandát nyomja valaki, vagy az idézőjelbe tett nemzeti értékeket képviseli, máris valami államellenes, veszélyes bűnöző lesz a hatalom szemében. Tragikus.”

    Arról szólva, beskatulyázták-e azért, amilyen produkciókban szerepel, kifejtette:
    „Szerencsére nem. De benne van az is, hogy mindenfajta politikai megnyilvánulástól elhatárolódok, nem állok be senki mögé. Persze az egyetemfoglaláson részt vettem, az természetes volt. Túl sokan voltunk, hogy mindenkit listázzanak. Bár ki tudja, lehet, hogy rajta vagyok az egyiken, őszintén nem érdekel. Az Aranyéletről például tudjuk, hogy imádták a NER-esek is.”

    A Minden csillagban állami támogatás nélkül, minimális költségvetésből készült el, mivel a rendező biztos volt benne, hogy a kritikus hangvételű film nem kapna pénzt a jelenlegi rendszerben, és nem akart belemenni a cenzúrázásba. Azt is kiemelte, a kultúra dolga a szembesítés, nem a valóság cukormázzal való bekenése.

    Felháborítónak tartja a Rákay Philip-féle támadásokat is, amelyek a kevés pénzből készült, de nemzetközi sikereket elérő független filmek (például Vermes Dorka Árni című filmje) nézőszámaival élcelődnek:

    „Mit képzel magáról Rákay Philip? Csinál egy filmet hatmilliárdból… hatalmas a promóció… Dorka meg kevés pénzből valami egészen mást készít, ami nem mellesleg nemzetközi sikereket ér el… Hát persze, hogy nem produkál jó számokat. És akkor ez Dorka hibája lenne? Hát nem! A rendszer hibája, hogy nem néznek a magyarok magyar filmeket, nem a miénk.”

    Végül hangsúlyozta, a magyar kultúra számára dedikált hirdetési felületek kellenének, különösen vidéken, ahol az emberek ki vannak éhezve az igényes kulturális fogyasztásra.