hirdetés
Színház Online
SZFEHegyi BarbaraTünet Együttes
  • 2026. november 18., szerda
    Scherer Péter

    Elhunyt Scherer Péter

    2026. május 19., kedd 15:26

    Mély megrendüléssel fogadtuk a hír, hogy 64 éves korában elhunyt Scherer Péter. A Nézőművészeti Kft. így búcsúzik tőle: „Nyugodj békében, Pepe! Álmodj szépet!”

    Társulata ma este 21 órától virrasztást tart a művész emékére a B32 Galéria és Kultúrtérben. A megemlékezés helyszíne: 1111 Budapest, Bartók Béla út 32. A szervezők várnak mindenkit, aki szeretne egy gyertyával, egy csendes gondolattal vagy személyes jelenlétével búcsút venni.

    „Tavasszal nem voltam igazán jól. Hogy is szokták ezt mondani? Volt egy epizódom. De hála istennek, kijöttem belőle, és nagyon várom az őszi évadot, feladatokat. Ez – meg egyébként már a Covid is – sok mindent átírt bennem. Egyrészt akkor, amikor egyik pillanatról a másikra nyolcvannyolc előadásom maradt el. Aztán akkor, amikor az élet csodálatosan elkezdte elrendezni a dolgokat, és mégis lett némi bevételem. És leginkább akkor, amikor hatosból visszakapcsolva hármasba, láttam kitavaszodni a kertünket, virágba borulni a meggyfát. Valami olyasmire jutottam, hogy nem muszáj ragaszkodni ahhoz, hogy az ember mindenben az első legyen” – mesélte a Nők Lapjának adott interjújában Scherer, akinek az egyik legközelebbi szakmai barátja Mucsi Zoltán volt. Meg is fogadta viccesen, ha egyszer itthagyja a földi létet, őt fogja felhívni. 

    Én például ha meghalok, a Zolit fogom elsőnek felhívni. Mert úgy érzem, hogy ez rá tartozik  

    – mondta másfél éve A nagy mű című műsorban. 

    „Drága Barátom, nem fog a nap ugyan úgy sütni, mint eddig. Már hiányzol! Fent találkozunk, mert tudom, hogy ott vagy. Scherer Péter méltósággal viselt hosszan tartó betegség után ma délelőtt végleg elaludt. Nyugodj békében drága Pepe!” – írta közösségi oldalán Mucsi Zoltán.

    Scherer Péter neve évtizedeken át egyet jelentett a különleges humorral, a mély emberábrázolással és a sajátos, utánozhatatlan színpadi jelenléttel. A közönség egyszerűen csak „Pepének” hívta – és ez a név idővel jóval több lett egy becenévnél: egy karakter, egy stílus jelképe lett.

    1961-ben született Ajkán, és eredetileg egészen más pályát választott magának: a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki diplomát. Már egyetemi évei alatt világossá vált azonban, hogy valódi útja nem a tervezőasztal mellett, hanem a színpadon várja. Az 1980-as évek közepén csatlakozott az Arvisura Színházi Társulathoz, ahol tíz éven át dolgozott, itt alakult ki az a színházi gondolkodásmód, amely későbbi munkásságát is meghatározta.

    „Mikor az első matekórán a professzor elkezdett mesélni a determinánsokról és a mátrixalgebráról, nagyjából akkor éreztem azt, hogy talán valami mással kellene foglakoznom. Ennek dacára elvégeztem az egyetemet jó minősítésű diplomával, amit odaadtam apámnak, nem is tudom, azóta hol van. (…) Szerintem, a mérnökök között az egyik legjobb színész vagyok” – szögezte le egy beszélgetésben.

    A Bárka Színház alapító tagjai közé tartozott, majd a Krétakör társulatának meghatározó művésze lett.  A társulat feloszlása után, 2009-ben Mucsi Zoltánnal, Katona Lászlóval és Gyulay Eszterrel közösen létrehozta a Nézőművészeti Kft.-t, amelyhez 2012-ben csatlakozott Kovács Krisztián is. Pályája során az emberi történetek, a különös figurák és a valóság apró rezdülései érdekelték. Ezért vált olyan színésszé, akiben a közönség mindig egyszerre látta a humort és a fájdalmat, a groteszket és a mély emberséget.

    „Ha zárva volt a nagy ajtó, akkor én bementem a kiskapun. Hogy ez jó vagy rossz, azt nem tudom, de azt igen, hogy ebben a szituációban forradalmárnak lenni nem érte meg. Ahhoz elég intelligens voltam, hogy ezt én egy hónap alatt átlássam. Ez az egész életemre jellemző a mai napig. Most csak mondok egy konkrét példát, egy osztálytársamhoz úgy kimentem egy házibuliba, hogy fogtam a söprűt, beágyaztam pulóverrel meg mindennel együtt, hogy úgy nézzen ki, mintha ott feküdnék, és szépen kiléptem a wc ablakon, onnan pedig a villámhárítón és a csatornán le lehetett mászni. Kimentem a buliba és éjfélkor visszamásztam” – nyilatkozta egy interjúban.

    Azt is hozzátette: „Úgy vagyunk az egész Nézőművészeti Kft.-vel, hogy akár ingyen is csinálnánk. (…)

    Igaz ugyan, hogy kilóg a hátsónk a nadrágból, de szabadok vagyunk, és nyugodtan megcsinálhatunk bármit, amiben fantáziát látunk. (…) A mi darabjaink mindig kicsit huncutak.”

    A színház mellett a filmvásznon is maradandót alkotott. Sokan a Kontroll, az Argo, a Kincsem, a Valami Amerika 3, a Szia Életem vagy A játszma című alkotásokból ismerték, de televíziós szerepei révén is széles körű népszerűségre tett szert. Az RTL sikersorozata, az Apatigris különösen közel hozta a nézőkhöz: játékában egyszerre volt jelen a humor, a szerethetőség és a hétköznapi ember esendősége.

    „Meglepődnek, ha most azt mondom, hogy én 36 éves koromban forgattam először? Addig nem is láttam kamerát! Vajon mi történne, ha ma egy színésznek, akit hamar felvettek a főiskolára, amikor 23 évesen kikerül onnan, azt mondaná valaki: “Most 13 évig nem fogsz forgatni. De ne izgulj! Utána majd elindul a karriered!” Szerintem megbolondulna, vagy tévednék? Velem pedig pontosan ez történt, egyszerűen így alakult az életem. Eleve azt gondolom, hogy én későn érő típus vagyok, de például olyan munkák, amelyeket esetleg fiatalabb koromban, huszonévesen, kicsit más kinézettel játszhattam volna el, filmen elkerültek. Színházban voltak ilyenek. De a későbbi filmszerepeim mutatják: nincs olyan, hogy lekésel valamiről!” – szögezte le filmes karrierjéről szólva Scherer Péter.

    Külön fejezetet jelentett életében a Mucsi Zoltánnal alkotott legendás páros. A „Kapa és Pepe” kettős generációk számára vált kultikussá, különösen a Jancsó Miklós-filmek révén. Sajátos humoruk és abszurd világuk a magyar filmtörténet egyik emlékezetes jelenségévé vált. “Amikor először találkoztunk Pepével, azonnal egymásba szerettünk, pedig már nem voltunk kamaszok. (…) Azért működik ilyen régóta a kapcsolatunk, hogy megmutassuk a világnak, mit jelent a tolerancia. Ez viccesnek hangzik, de meggyőződésem, hogy egy kapcsolat összetartó erejét az méri meg, mennyi mindent bírsz ki a másiktól” – nyilatkozta korábban Mucsi Zoltán.

    Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el: Jászai Mari-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét és több szakmai kitüntetést is átvehetett. Nemrég a Páger Antal-színészdíjjal is elismerték több évtizedes munkáját.

    Scherer Péter nem csupán szerepeket játszott el. Egyedi jelenléte, különös humora és mély embersége miatt a magyar kultúra meghatározó figurájává vált.

    „A színésznek elképesztő bátorságra van szüksége ahhoz, hogy megérezze a pillanatot, amikor igazán történni akar valami, és ne akarja túlbeszélni, legyőzni, hanem csak engedje megtörténni. Keletkezik ilyenkor egy rés a mulandóság függönyén, és egy kicsit bepillanthatsz az örökkévalóságba. Ez a pillanat tartja fogva a színészt a pályán, ha megérezted egyszer, akkor újra és újra át akarod élni” – vallotta.

    „Mivel a lelke mélyén rendkívül érzelmes, sőt szentimentális volt, igyekezett ezt látszólagos cinizmussal palástolni. Szeretett kizökkenteni, meghökkenteni, zavarba hozni az őszinteségével. Mikor a Kartonpapát próbáltuk, már beteg volt. Azt mondta: „Nyugi, legfeljebb engem is kivágtok kartonból!” Szerette, ha sírva röhögünk. Most csak a sírás maradt. Pepe csak egy van. Volt. Felfoghatatlan. Szeretünk!” – írta közösségi oldalán Tasnádi István író-rendező.

    „Pepe! Pár hete az öltözőben, fogtuk egymás kezét és nem ezt beszéltük meg! Nem ezt ígérted! Bohóc filmes férjem, mindig váltunk… De mindig nagyon szerettük egymást! Most is csak viccből válunk! Nem tudok másképp… Nem….” – írta Balsai Móni.

    „Az Örkény társulata megrendüléssel értesült szeretett pályatársunk, Scherer Péter, vagy ahogy mindenki hívta, Pepe halálhíréről. Mi sem állt tőle távolabb az elmúlásnál, mindig csupa lendület, játékkedv volt. A magára joggal büszke alternatív mozgalomból indult és lett a függetlenek egyik ikonja. S közben magától értetődő természetességgel bejárta a magyar film és színház csúcsait is. Az Örkény színpadán a Nézőművészetivel koprodukcióban készült Kupidó című Tasnádi-darabban volt látható, az abban is képviselt dionüszoszi zabolátlansága, végtelen szabadsága nagyon fog hiányozni” – írta az Örkény Színház.

    „Igen szerettem volna Scherer Pétert az Operaház színpadán látni. Egyszer sikerült is: Frosch-t, a részeg börtönőrt alakította a Denevérben, 2012 szilveszterén. Ugyanolyan volt közelről, mint Rudolf Péterék rögtönző sorozatában (Mindenből egy van) a képernyőn, amely napi betevőnk volt egy időben, családilag. Lelkes, pozitív, habókos.

    Köbli Norbert filmjeiben pedig szédületesen szemét ávós tudott lenni… Nagy improvizatőr elme és igazi átváltozóművész. Az most nem frázis, hogy hiányozni fog: nincs még egy ilyen, épp ilyen magyar színész, mint ő. Volt… Nehéz leírni” – emlékezett Ókovács Szilveszter.