90. születésnapja alkalmából a magyar színházművészet kiemelkedő tehetségű színésznőjét kérdezte egy villáminterjúban a Papageno, hivatásról, színházról, életről. Lapszemle.

A teljes interjú ITT érhető el.

Édesanyja a Fővárosi Operettszínházban, édesapja az Arizónában dolgozott. Arról szólva, milyen korai emlékei vannak erről a két kultikus helyről, elárulta: „A Fővárosi Operettszínház már egészen pici koromtól a második otthonomnak mondható, ott nőttem fel, ott szívtam magamba mindent, ami egész későbbi életemet meghatározta. Állandóan a színházban voltam, hol a nézőtéren, hol a ruhatárban írtam a leckét, figyeltem mi zajlik a kulisszák mögött, hogyan próbálnak. Emlékszem Honthy Hannára, aki csodálatos volt. A Sybillt Karády Katalinnal legalább 128-szor láttam. Apukám az Arizónában volt portás. Egyszer öt éves koromban bevitt, és arra kért, hogy amíg a dolgát intézi, addig üljek le szépen a nézőtéren, és ott várjam meg. Éppen Miss Arizona próbált. Nem ültem le, mindig egy kicsit közelebb mentem a színpadhoz. Amikor megpillantott, el volt ragadtatva. Nagyon szép, porcelánbaba szépségű kislány voltam. Vagyonokat kínált apukámnak, minden erejével rá akarta beszélni, hogy fellépjek vele, de ő nem ment bele, féltett. 12 éves koromban, miután látták, hogy mindig ott lógok a színházban, felvettek egy előadásba manónak egy-két mondatos szereppel. Olyan hihetetlen egyéniségekkel nyílt lehetőségem együtt dolgozni már elsőre, mint Latabár Kálmán, Latabár Árpád és az édesapjuk, idősebb Latabár Árpád.”

A kérdésre, fontos-e a jó hangulat, az oldott légkör egy próbafolyamat vagy előadás során, Galambos Erzsi elmondta: „Vannak isteni és nehezebbek napok. Nincs egyforma próba, vagy előadás. Általában én megteremtem a jó hangulatot, mert rossz, negatív légkörben egészen egyszerűen képtelen vagyok létezni, játszani. Mindannyian mások vagyunk, előfordul olyan színésznő, aki szereti, ha kiabál vele a rendező és nagyon erélyesen megmondja neki, hogy mit csináljon. Én ezt nem bírom.”

Galambos Erzsi szerint a tehetség, az alázat, a szorgalom nélkülözhetetlenek a pályához: „Ezek a legfontosabbak. A kiteljesedés, a szeretet, az odafigyelés rettentően fontos dolgok egy előadóművész életében. Nélkülözhetetlen a közönség szeretete. A szívemet, a lelkemet, az energiámat, egész létemet odaadom a nézőknek. Szerencsés embernek mondom magam. Soha nem kellett szerepet kérnem, mert elárasztottak remek lehetőségekkel. Egy olyan korban dolgozhattam, amikor szó szerint csúcson volt a magyar színház.”