Járai Máté egy terjedelmes Instagram bejegyzésben írt arról, mit jelent neki az Eszenyi Enikővel való közös munka. Erre reflektált Facebook oldalán Lengyel Tamás.
Járai Máté sorai:
„Szabad-e szeretni Eszenyi Enikőt? Szabad-e fontosnak tartani a Vele közös munkát? Szabad-e azt éreznem, hogy szerencsés vagyok, hogy megadta az élet, hogy dolgozhattam Vele? Szabad-e mondani, hogy sokat tanultam Tőle?
Szabad-e szeretnem a társulatomat az együtt átélt hosszú próbafolyamatért, amikor mindannyian ugyanazt éreztük, mikor Eszenyi azt mondta 3/4 10kor, hogy a 3.részt mégegyszer elölről, szabad-e úgy gondolnom, hogy emiatt a produkció miatt érkeztem meg és fogadott be egy fantasztikus társulat.
Stockholm szindróma, így hívják, amit most érzek. Remegve vártam, hogy végre bemutassuk, most pedig hiányozni fog, hogy hétfőn este már nem lesz összpróba!
Lesz viszont más: cirkuszi mutatvány, ahol egyetlen rossz mozdulat és lezuhansz a mélybe, de már tudom, lent áll egy társulat, akik elkapnak, ha elvétem az ugrást! Köszönöm! Ez MOST és ITT van, nem AKKOR és OTT.”
Lengyel Tamás sorai:
Kérdésedre, hogy szabad-e szeretni Eszenyi Enikőt, a válasz az Járai Máté, hogy szabad szabadon érezni. Örülök, hogy neked, és a társulat többi tagjának nem kellett átélnie mindazt, amit nekünk. Remélem, soha többet nem fog megtörténni senkivel, ami a Vígszínházban történt. Jó, hogy kölcsönös bizalommal, nyitottsággal és szerettettel tudtatok fordulni egymás felé mindazok után, amit olvasni és hallani lehetett.
De amig az ügy lezáratlan, amíg a 71 panaszos nem kap választ, hogy mi is történt, szerintem azt is meg kell vizsgálnod, milyen másodlagos jelentése és hatása lehet egy ilyen kérdésfelvetésnek.
Így bennem fel is merül, vajon a kérdésed nem állásfoglalás-e az ügyben? Nem voks-e Enikő mellett? Nem jelenti-e azt, hogy megkérdőjelezed a 71 panaszos állítását? Mert egyébként minek feltenni a kérdést nyilvánosan, ha nem rehabilitálni igyekszel őt a saját tapasztalatod okán? Ha meg azt akarod sugallni, hogy a próbákon szerzett benyomásaid alapján nem tartod elképzelhetőnek, hogy mindaz, amit a 71 ember állít megtörténhetett, akkor miért nem ezt írod?
Ahány tapasztalat, annyi nézőpont, annyi igazság. De ugye, nem gondolod komolyan, hogy 71 ember összefogott, hogy politikai okokból tönkre tegye Eszenyi Enikőt.
Képzeld el, csak a sztorik kitalálása mennyi munkát és időt igényelt volna. Ha meg nem gondolod, hogy összefogtak, abból az következik, hogy az állításaiknak lehet némi alapja. Ha meg van, akkor most nem vagy empatikus?
A panaszosok a mai napig nem ismerhették meg a vizsgálóbizottság álláspontját. A főváros nem hajlandó elárulni, milyen megállapításra jutott az ügyben, a megküldött jelentésből pedig az érdemi részeket személyiségi jogokra hivatkozva kisatírozza, így személyes adatnak minősül az is, ha szeretném megtudni a vizsgálóbizottságnak mi a véleménye arról, ami velem történt.
Amit most megosztok, ahhoz közérdekű adatigénylés során jutottam hozzá: