85 éve, július 12-én született Margitai Ági színésznő. Az alábbi összeállítással rá emlékezünk.
Margitai Ági pályájáról:
Margitai Ági 1937. július 12-én látta meg a napvilágot Budapesten: szülei papírhulladékkal kereskedtek, és amikor az üzlet tönkrement, tizennégy évesen dolgozni kezdett, hogy segítsen a családon, de már akkor érezte legbelül, hogy színházi pályára hivatott. Emellett vonzotta a néptánc is, a mozgásformát a SZOT Művészegyüttesben tökéletesítette – később onnan jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahova érettségi nélkül is azonnal felvételt nyert.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1958-ban pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte, ahol 1962-ig játszott, majd egy-egy évadot a kecskeméti Katona József Színházban és a Petőfi Színházban töltött.
A Miskolci Nemzeti Színháznak 1965 és 1968 között volt tagja, 1968 és 1970 között a Mikroszkóp Színpadon lépett fel. A Szegedi Nemzeti Színházban két évadot töltött majd a József Attila Színházban játszott 1972-től 1978-ig.
A színésznő 1978-1982 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt, ahol Pál István rendezővel dolgozott, hatalmas szerepeket játszott, például a Tangó, a Nem félünk a farkastól és a Koldusopera című darabban.
Margitai Ági 1982 és 1990 között a Mafilm társulatának volt a tagja, 1990-től pedig újra a Miskolci Nemzeti Színházban lépett színpadra. 1992 és 1996 között a Magyar Színészkamara ügyvivője volt. 1999-től a Győri Nemzeti Színház foglalkoztatta, később szabadúszóként dolgozott.
Energikus, színes egyénisége, jellegzetes hangja drámai és vígjátéki szerepekben is kitűnően érvényesült. Óriási életművében megtalálható a Pygmalion Elizája, Anna Frank, a Ványa bácsi Szonyája és Stuart Mária, a Koldusoperának minden női főszerepét eljátszotta. Az Egy szerelem három éjszakája című darabban ő volt az első Júlia, eljátszotta Füst Milán Máli nénijének címszerepét. A Kamondi Zoltán rendezte miskolci Saloméra a legjobb női alakítás díját kapta meg 1995-ben.
Sokat dolgozott Pál István, Fehér György, Sándor Pál és Novák Eszter rendezővel. Legnagyobb filmszerepét a Radványi Géza rendezte Circus Maximusban (1980) játszotta. Filmjei között van a Sándor Pál rendezte Herkulesfürdői emlék (1977), a Szabadíts meg a gonosztól (1979), a Ripacsok (1981), a Szerencsés Dániel (1983) és a Gazdag Gyula rendezte Elveszett illúziók (1983).
Az utóbbi évek nagynevű fiatal rendezői is szívesen dolgoztak vele. Alföldi Róbert Nyugalom (2008) és Kocsis Ági Pál Adrienn (2010) című filmjében is szerepelt, utolsó filmszerepét Török Ferenc nemrégiben bemutatott, Senki szigete című alkotásában játszotta.
Margitai Ágiról saját szavaival:
Balettintézet: A Balettintézetből azért rúgtak ki, mert kicsit dundibb voltam a kelleténél. Imádtam a táncot, és most is imádom, de jobb, hogy nem lettem balerina.
Játékmester: A nyolcadik általánosban továbbtanulási szándékként valóban a rendezői szakot írtam be, de csak egyszer rendeztem, a Tháliában a Szentek fecsegését. Nagyon bánom, hogy nem próbálkoztam tovább. Mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok nagy rendező, legfeljebb jó dramaturgiai és játékmesteri érzékem van, ám ez csak bizonyos darabok rendezésére lett volna elég.
Szerencse: Szerencsésnek tartom magam. Azért is, hogy intenzíven tudok élni, azért is, ahogyan a pályám alakult. Lekéstem a főiskolai felvételit például: a színészhallgatók rábeszélésére megkértem Básti Lajost, hogy hallgasson meg. Kőmíves Kelemen balladáját mondtam – én, a pesti lány mindenféle rámragadt tájszólásban, de neki tetszett az, ahogyan beszéltem, ahogyan léteztem, így ajánlására mégiscsak fölvettek.
Bohócarcú: Fiatal koromban bohócarcúnak neveztek, mások finomkodva elrajzolt arcot emlegettek. Még Giulietta Masinához, Fellini feleségéhez és örök hőséhez is hasonlítottak. Azt hiszem, ehhez hozzájárult első igazi filmszerepem is, az 1967-es Fiúk a térről, Szász Péter rendezése, ahol Zsizsi figuráját kaptam meg. És büszke voltam arra, hogy bohóc lehetek: ilyen a gumiarcom, a mimikám, különösen filmen vigyáznom is kellett, nehogy túl soknak tűnjék a játékom. Azt hiszem, mára már kinőttem a bohócságból, már nem ilyen szerepeket játszom.
Munka: Engem a munka tart karban. Persze, odafigyelek a testemre, tornázom, de ha a fejem nem lenne rendben, akkor kizuhannék a szakmámból. Ebből a csodálatos, inspiráló közegből. Amiben a díj már csak egy váratlan meglepetés volt. Amikor már letettem róla. És most mégis újabb szereteteket hozott nekem. Tudod, az ember úgy kezdi a pályáját, hogy ide nekem az oroszlánt is. A legnagyobb baj akkor éri, ha oda is adják neki…
Csavargó: Szerencsére elég sokfelé hívnak, de világéletemben csavargó természet voltam.
Szakma: Ha úgy éreztem, hogy valaminek eljött a vége, akkor mindig továbbálltam. Mindig óriási volt bennem a kíváncsiság. Nem szoktam félni a bizonytalantól, és sosem akartam benne maradni semmiben, ha már nem érdekelt. Ez nem az a szakma, ahol az ember ücsöröghet a korábbi sikerein. De értelme sem lenne, ha elveszítem az érdeklődésemet, akkor már türelmetlen vagyok, és nem működik az egész.
Szívügy: Örömmel mentem vidékre, sokfelé voltam szerződésben és sokfelé játszottam vendégként. Előfordult, hogy Pestet jó helyzetből otthagytam, mert éppen Paál István lett a rendező Szolnokon, és nekem az a fajta színház a szívügyem volt.
Minden: Több mint negyven éve mindenem a színház. Nem untam el. De azért nem, mert mindenfélét kipróbáltam.
Divat: Jobb, ha többször jön divatba az ember, mint ha egyszer kimegy belőle, de nagyon.
Munka: Soha életemben nem voltam magammal annyira megelégedve, hogy később ne találtam volna valami kivetnivalót a játékomban. Mindig dolgozom azon, hogy egy kicsit jobb legyen az alakítás. Tökéletes persze nincs, úgyhogy tudom, itt is van még adósságom.
Bányászat: Minden művész felhasználja az átélt élményeket. Ezt nem lehet megúszni. Feldolgozásra kerülnek a nyomasztó, rossz élmények. Ezek “kibányászódnak” belőlem, amikor éppen próbálok, játszom.
Könnyek: Ne én bőgjek, hanem a néző. Ugyebár. Miközben persze nagyon is érzelmes csaj vagyok. Mindig is az voltam. Még Brechtet is úgy játszom. Hiszen ő is csak egy érzelmes muki volt. Azért, mert úgy csinált, mintha nem az lett volna!? Ott van a Kurázsi mama! Hát akármekkora egy rohadt állat, csak bele kell dögleni. Azt érzelmek nélkül nem lehet megúszni. Eljátszani meg pláne nem.
Szeretet: Én egy érzelmes, de kemény nő vagyok, aki néha a kelleténél is őszintébb. És az elvártnál jóval kevésbé diplomatikus. Ezen például már nem tudok és nem is akarok változtatni. Ahogyan azt is szeretem magamban, hogy annyira érdekel a másik ember. Persze ahogyan magamat, úgy másokat is kritikával kezelek – de ez nem változtatja meg a szeretetemet. Nagyon impulzív vagyok, és ez néha bizony kellemetlen, hiába vezet engem a jószándék. Volt, hogy egy rendezőnek keményen szóltam vissza, azt hitték, ez indulat, pedig csak alkati sajátosság. A párom szokta mondani, hogy néha telefonbeszélgetéseimet hallgatva azt hiszi, valami elképesztő tragédia történt, pedig csak leesett a vajas kenyér…
Miben élted át életed legboldogabb pillanatait: szerepben, házasságban, szerelemben?: Hát persze, hogy a szerelemben! Barátságokban is, magában az életben és abban a szépségben, amelyet a természet ad. A szakmámat is azért szeretem, mert ugyanúgy meggyötör, akár a szerelem. Nagyon sok keserűséget ad, és ugyanannyi boldogságot, izgalmat. Egyszer éltem házasságban, borzasztóan rövid ideig, az együttéléseim viszont hosszan tartottak.
Egy: Művészileg csak egy szakma van. A politika ne szóljon bele se a kultúrába, se az oktatásba. A vidéki színházak nívója magasabb volt régen, legalább három kiugróan jó társulat volt az országban. Most nem ezt tapasztalom.
Kor: Értékek és kultúra helyett most a szerzés korát éljük: akik kevésbé szerencsések, azoknál a szerzést az „egyáltalán megéljek” félelme helyettesíti.
Szabály: A figyelem az egyik legfontosabb együttélési és túlélési szabály. Színészként is fontos, hiszen ebből építkezem, ebből merítek a legtöbbet. Ugyanakkor megtanultam azt is, hogy cserébe soha ne várjak el a másiktól semmit. A figyelem és a szeretet nem csereüzlet. Nekem szükségem van barátokra, tehát tudatosan teremtek és tartok meg barátságokat. És az sem tántorít el, ha olykor rosszat kapok vissza. Soha nem ragadok le a rossznál. Nem ápolom a sérelmeimet, mert elvenné tőlem a levegőt.
Őzike: Azt mindenképpen írd meg, kérlek, hogy ne vegyük félvállról testünk jelzéseit. Én mostanában azonnal orvoshoz fordulok, ha problémám adódik. S így öregségemre csodálkoztam rá arra is, milyen lenyűgöző a természet: a madarak csiripelése, vagy ha a gémek és a sirályok ott köröznek fölötted. Egyszer egy őzike is lejött hozzánk a Duna-partra. Ezek óriási élmények.
Megosztottság: A jelenlegi megosztottság el fog múlni, egyszer csak rájövünk arra, hogy így nem lehet együtt élni. Borzasztó látni például a szegénységet. Az embernek jobb a közérzete, ha a másik embernek is jó. A szolidaritásnak benne kell lennie az életünkben, különben mehetünk a levesbe. Mélységes bajnak tartom a jelenlegi iskolarendszert is, amelyben uniformizálva nevelik a gyerekeket. A munka, a kreativitás örömét veszik el az emberektől, azt a lehetőséget, hogy egy színesebb életet élhessenek.
Mi a fontos?: Az élet. Imádok élni. Szeretem a barátaimat, a könyveket, nagyon szeretek utazni. Elhatároztam, hogy a Kossuth-díjamból valami olyan utazásra megyek, amelyet eddig nem engedhettem meg magamnak. Egy karib-tengeri körút vagy Dél-Amerika az álmom, és elmegyek öt napra Berlinbe. Az a város annyit változott az elmúlt években, és jó a színháza is, szóval arra szakítok időt. Aztán ott van az örök szerelem, a Duna. Mindig jó, ha oda lemehetek. Annyira, hogy ha meghalok, azt szeretném, ha oda szórnának, mert ott mindig az az érzésem, hogy egy lehetek a természettel.
Forrás: Színház Online / Színház.org, Index.hu, Filmvilág, 168 óra, Film Színház Muzsika, terasz.hu, HVG, pecsma.hu, Vasárnap Reggel, www.szimpatika.hu, NOL.hu