Maigret-től a szicíliai maffiafőnökig – 50 éve halt meg Jean Gabin
2026. november 16., hétfő 12:34
Jean Gabin Georges Simenon regényeinek nyomozójaként és Alain Delon bűntársaként is emlékezetes volt. A francia film egyik legnagyobb színésze 1976. november 15-én, 72 évesen halt meg.
Egyik filmjében Párizsban nyomoz egy sorozatgyilkos után, a másikban ő szervezi meg, hogy egy szökevény kijusson a rendőrség kezéből. Jean Gabin ugyanazzal a rezzenéstelen tekintéllyel tudott rendőrfelügyelőt és maffiafőnököt játszani. Pedig pályája elején még az volt a dolga, hogy a párizsi revükben énekeljen és táncoljon.
A színész filmjei közül Franciaországban huszonhármat kínálnak restaurált változatban az évfordulós retrospektívához, köztük azt is, amelyben először és utoljára játszott együtt Marlene Dietrichhel.

A Folies Bergère-től Joséphine Bakerig
A későbbi filmsztár 1904. május 17-én született Párizsban, és a fővárostól északra fekvő Mérielben nőtt fel. Szülei a szórakoztatóiparban dolgoztak. Édesanyja, Hélène Petit énekesnő volt, apja, Ferdinand Joseph Moncorgé operettekben és zenés műsorokban lépett fel, és már ő is használta a Gabin nevet. A fiú kamaszkorában abbahagyta az iskolát, fizikai munkából élt, és az amatőr bokszot is kipróbálta. A színpadra apja biztatására állt, a Folies Bergère-ben eleinte statisztaként alkalmazták. A katonai szolgálat után visszatért a revük világába, a húszas évek végén pedig már Mistinguett partnere lett.
A hangosfilm kezdetén a Chacun sa chance című 1930-as zenés vígjátékban szerepelt, majd 1934-ben Zouzou címmel forgatott Joséphine Bakerrel. Ez volt Baker első hangosfilmje, Gabin a címszereplő fogadott testvérét alakította. A film egyik revüszámában Baker egy óriási madárkalitkában, tollakkal borítva énekelte a Haïti című dalt. A díszleteken a magyar származású Trauner Sándor is dolgozott, aki néhány év múlva Gabin egyik leghíresebb filmjének képi világát is meghatározta.
Az algíri gengszter és a ködös kikötő katonaszökevénye
1937-ben két egészen különböző film mutatta meg, mit tud Gabin. Julien Duvivier Pépé le Moko című filmjében körözött bűnöző, akit Algír zegzugos óvárosa bújtat a rendőrség elől. A történetből már a következő évben elkészült az amerikai változat Algiers címmel. Jean Renoir A nagy ábránd című háborúellenes filmjében viszont Maréchal hadnagyot alakítja, aki francia hadifogolyként próbál kijutni egy német táborból. Renoir filmjét a fődíjra jelölték, nem egy külön külföldi filmes kategóriában.
Marcel Carné 1938-as Ködös utak című filmjében Gabin egy dezertőrt játszik, aki Le Havre kikötőjében találkozik a Michèle Morgan alakította Nellyvel. „T’as de beaux yeux, tu sais” – mondja neki, vagyis „Szép szemed van, tudod”. Jacques Prévert mondata önálló életre kelt, de a jelenethez éppúgy hozzátartozik Trauner ködbe burkolt díszlete és Eugen Schüfftan fényképezése. A Cinémathèque française stáblistáján a jelmezeknél Coco Chanel neve szerepel. Morgan később úgy emlékezett vissza, hogy bár tragikus sorsú szerelmeseket játszottak, a nézőkben mégis derűs kép maradt róluk. Visszaemlékezését a France Mémoire is közli.
Hollywoodból a szabad franciákhoz, aztán Dietrich mellé a vászonra
A német megszállás után Gabin az Egyesült Államokba távozott. Hollywoodban Ida Lupino mellett játszott a Moontide-ban, és újra Duvivier rendezte a The Impostor című filmben. Amerikában került közel Marlene Dietrichhez is. Miközben Dietrich az amerikai katonáknak lépett fel, Gabin 1943-ban a szabad francia haditengerészethez csatlakozott. A France Mémoire háborús portréja szerint a saját családnevén, Moncorgéként szolgált, és később harckocsiparancsnok lett. A kikötői dezertőr szerepe után így egészen más minőségben került egyenruhába.
A háború után Gabin és Dietrich visszautasította Carné Az éjszaka kapui című filmjét. Ehelyett Georges Lacombe 1946-os Martin Roumagnacjában játszottak együtt. Gabin egy építési vállalkozót, Dietrich egy gazdag házasságban reménykedő özvegyet alakít. Ez maradt az egyetlen közös filmjük. A Cinémathèque française szerint Gabin már 1937-ben megvette az alapul szolgáló regény megfilmesítési jogait. A dráma 4K-ban restaurált változata 2026. november 11-én került újra a francia mozikba.

Ősz hajjal kezdődött Gabin második nagy korszaka
A háború után egy ideig nem találta korábbi helyét a francia filmben. Normandiában birtokot vásárolt, ahol gazdálkodott. Közben a vásznon lassan egészen más szerepeket kezdtek rá osztani. 1951-ben Velencében díjat nyert Az éjszaka az én birodalmam főszerepéért, 1954-ben pedig két alakításáért ítélték neki ugyanazt a Volpi-kupát. Marcel Carné L’Air de Paris című filmjében bokszedző, Jacques Becker Touchez pas au grisbi című krimijében visszavonulni készülő gengszter. Ez utóbbiban tűnt fel először filmen egy korábbi birkózóbajnok, Lino Ventura, aki másfél évtizeddel később már a rendőrt játszotta Gabin maffiafőnökével szemben.
Gabin közben Renoir Francia kánkán című filmjében eladósodott revüszervezőként tért vissza abba a világba, ahonnan maga is indult. Az Átkelés Párizson című filmben Bourvil társaságában bőröndökben cipel feketepiaci húst a megszállt városon át, és Louis de Funès-szel is emlékezetes jelenete van. Jean-Paul Le Chanois 1958-as, kétrészes A nyomorultak-adaptációjában ő Jean Valjean, Bernard Blier Javert, Bourvil pedig Thénardier.

Három Maigret-film és három találkozás Alain Delonnal
Gabin összesen három mozifilmben alakította Georges Simenon felügyelőjét. Jean Delannoy rendezte a Maigret csapdát állít és a Maigret és a Saint-Fiacre-ügy című filmeket. Az elsőben párizsi sorozatgyilkost keres, a másodikban egy grófnő halála miatt a gyerekkorából ismert faluba tér vissza. A harmadik filmet, az 1963-as Maigret voit rouge-t már Gilles Grangier rendezte. Gabin Maigret-jének ereje abban van, milyen türelmesen képes figyelni. Azt a benyomást kelti, hogy előbb kiismeri az embert, mint hogy eldöntené, mit kezdjen a vallomásával.
Alain Delonnal először Henri Verneuil 1963-as Mélodie en sous-sol című krimijében játszott együtt. Egy cannes-i kaszinó kifosztására készülnek, a rendező mellett pedig egy későbbi világhírű filmes, Costa-Gavras dolgozott asszisztensként. Verneuil 1969-es filmjében, A szicíliaiak klánjában Gabin a családfő Vittorio Manalese, Delon a szökevény Roger Sartet, Ventura pedig a nyomukban járó rendőr. A film zenéjét Ennio Morricone szerezte. Az 1973-as Két férfi a városban már megfordítja a viszonyt. Gabin egy volt rendőr, aki munkát szerez a börtönből szabaduló Delonnak, és megpróbálja megóvni attól, hogy visszacsússzon a régi életébe. A filmet Delon producerként is jegyezte.

Egy házasság a vásznon, két Ezüst Medve Berlinben
Gabin 1963-ban Fernandellel közös produkciós céget alapított, a Gafer nevét a két művésznévből rakták össze. A francia filmközpont összeállítása külön kitér az L’Âge ingrat című vígjátékra, amelyben két, egymással nehezen szót értő apát játszottak. A Gafer később A macska gyártásában is részt vett. Ez szintén Simenon-adaptáció, csakhogy itt nincs megfejtendő bűnügy. Pierre Granier-Deferre filmjében Gabin és Simone Signoret egy idős házaspárt játszik, amelynek minden kimondatlan sérelme ott marad a lebontásra ítélt környék egyik utolsó házában. Mindketten Ezüst Medvét kaptak érte 1971-ben. Gabinnak ez volt a második berlini színészdíja, az elsőt 1959-ben az Archimède le clochard koldusszerepéért nyerte.
Száz filmplakát és huszonhárom restaurált film őrzi az életművet
Utolsó filmjében, az 1976-os A szentév című vígjátékban Jean-Claude Brialy és Danielle Darrieux volt a partnere. Gabin 1976. november 15-én, 72 évesen halt meg Neuilly-sur-Seine-ben. Hamvait végakarata szerint a tengerbe szórták, Brest partjainál, a francia haditengerészet Détroyat nevű hajójának fedélzetéről. Ő elnökölt az első César-gálán halála évében, 1987-ben pedig posztumusz tiszteletbeli César-díjat kapott. Gyerekkora helyszínén, Mérielben 1992-ben múzeumot nyitottak az emlékére. A bejárat előtti mellszobrot pályatársa, Jean Marais készítette.
Az évfordulóra a francia mozikat támogató ADRC huszonhárom restaurált Gabin-filmből állított össze retrospektívát. A Cinémathèque française online kiállítása közben száz filmplakáton mutatja meg, hogyan változott Gabin képe a fiatal szerelmestől az ősz hajú tekintélyfiguráig. A normandiai kötődéséről Alençonban is megemlékeznek. Az Orne megyei kiállítás november 30-ig látható, az aznapra meghirdetett emlékesten a színész fia, Mathias Moncorgé is részt vesz. A Színház Online korábban születésének 120. évfordulóján idézte fel az életművét.


