hirdetés
Színház Online
SZFEHegyi BarbaraTünet Együttes
  • 2026. november 16., hétfő
    Kovács Patrícia

    Kovács Patrícia: „40 után érkeztem meg saját magamba nőként és színésznőként is”

    2026. november 16., hétfő 12:35

    Kovács Patrícia a Nők Lapjának arról beszélt, miért nem szeretne többé a magánéletéről nyilatkozni, miközben a Poligráf című önálló estjén a saját életéről mesél. A Vígszínház színésznője azt is elárulta, miért játszik felszabadultabban negyven felett, és miért alakítják a nézők reakciói is a 4-6 című előadást.

    Egy podcastbeszélgetésben még úgy érzi, van idő végigmondani egy gondolatot. Később viszont már kiragadott mondatokkal és az azokra érkező kommentekkel találkozik a sajtóban. Kovács Patrícia így írta le Lami Julinak a Nők Lapja október 28-i címlapinterjújában hogy mi a népszerűség egyik árnyoldala. A színésznő szerint nem az a kérdés, elmondhat-e személyes történeteket, hanem az, hogy maga dönthet-e arról, mit és milyen helyzetben oszt meg.

    „Idén ősszel megfogalmaztam, hogy többé nem szeretnék beszélni a magánéletemről. Ha valaki tudni akarja, milyen vagyok, az jöjjön el és nézze meg a Poligráfot. Bezárkóztam, és csak a színházzal, a filmmel és az alapítvánnyal kapcsolatban szeretnék megnyilatkozni.”

    A nyilvánossághoz való viszonya sokat változott pályakezdése óta. Húszévesen még vágyott rá, hogy a Nők Lapja címlapjára kerüljön. Ma arról is beszél, milyen kiszolgáltatott helyzet, ha úgy lesz belőle címlapszereplő, hogy meg sem kérdezték. A Poligráf erre is válasz.

    „Jó érzés kitenni, vállalni a saját szépségeimet, csúnyaságaimat, hülyeségeimet. Megtehetem, elmondom, itt vagyok, és kész.”

    Sokáig visszautasította az önálló est ötletét. Úgy gondolta, a színház társas műfaj, aztán felmerült benne, hogy valójában attól tart, hogy egyedül álljön közönség elé. Olyan darabot keresett, amelyet szívesen eljátszana, végül azonban a saját történeteihez fordult.

    „Sokszor kerestek már meg önálló estek ötletével, de sokáig azt gondoltam, a színház társas műfaj, legalább ketten kellenek a színpadon. Aztán belém hasított: lehet, hogy csak félek egyedül kiállni. És nem szeretek félni, úgyhogy előremenekültem.”

    A Poligráf – Hazugságom az igazságom című estet Deés Enikő írta és rendezte. Kovács Patrícia többek között arról beszél benne, milyen úgy felnőni, hogy egy gyereknek túl korán kell felnőtt feladatokat vállalnia, és hogyan ismételheti az ember ugyanazokat a hibákat a párkapcsolataiban. Az előadást május 11-én a MOMkultban játszották először.

    40 felett izgalmasabb szerepek találják meg

    Kovács Patrícia ma már könnyebben mond nemet olyan feladatra, amellyel nem tud azonosulni. A klasszikus drámákban szerinte kevesebb a jó női szerep, mint a férfiszerep, de az érettebb nőalakokat összetettebbnek találja azoknál, amelyeket fiatalabb színésznőként játszott. Ebben a saját tapasztalata is számít. Már nem az foglalkoztatja, hogy megfelel-e mások elvárásainak.

    „Érdekes ez a negyven feletti kor. Szerintem olyankor érkezik meg egy színésznő a saját testébe, addigra tudja, mennyit ér, meddig ér, mit jelentenek a gesztusai. Addigra már jó esetben van gyereke is, és a prioritások is megváltoznak. Már nem arról van szó, hogy bizonyítani kell, már nem leng a kalapunk a fogason, hanem megérkezünk a saját személyiségünkbe, és ezért felszabadultabban lehet játszani. De fontos hozzátennem, hogy nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy gondolkodnak bennem, hogy van munkám. (…)

    Én negyven után érkeztem meg saját magamba nőként és színésznőként is. Addig állandóan az a kérdés gyötört, hogy tetszem-e, megfelelek-e. Mit várnak vajon tőlem. Más akartam lenni, mint amilyen vagyok” – nyilatkozta.

    A dzsungel könyvében Bagirát, Molnár Ferenc Az üvegcipő című darabjában Adélt, a 4-6-ban Zsuzsát játssza. Úgy látja, az a bizalom, hogy ennyire különböző karakterekben is gondolkodnak róla, éppen ahhoz ad biztonságot, hogy a színpadon merjen kockáztatni.

    A 4-6 a bemutató után is alakul

    A szeptemberben bemutatott 4-6 az érettségi utáni lehetőségeket vizsgálja a mai fiatalok szemszögéből. Ifj. Vidnyánszky Attilával Kovács Patrícia először a @LL3t4rgIA című produkcióban dolgozott együtt úgy, hogy Vidnyánszky rendezte az előadást. Mindkét munkáról azt mondja, a színészeknek a próbán és a bemutató után is készen kell állniuk a változtatásra.

    „Attilával (ifj. Vidnyánszky – a szerk.) mindig speciálisan dolgozunk. Vannak klasszikus próbafolyamatok, rendes jelenetsorrenddel, beosztással, amit előre megkapunk. Ehhez képest Attila másképp működik, inspirációk alapján halad. A próbákon mindig mindenki ott van, minden ad hoc, minden ott születik meg.

    Nagyon sokat kell kísérletezni, rengeteg utat bejárni, mire kialakul, hogy mit is akarunk. Ébernek, nyitottnak és rugalmasnak kell lenni, mert mindig változik minden. Általában nem erre vagyunk kondicionálva.

    A hagyományos próbafolyamatokban határozott instrukciók alapján dolgozunk. Itt viszont az a legfontosabb, hogy színészként legyen nyitva minden érzékünk, hogy elég inspirálók lehessünk mi magunk is” – mesélte.

    A beszélgetés idején már a Bohémélet próbáin is dolgozott. A Valló Péter rendezte, Henry Murger írásaiból készült előadást december 11-én mutatják be a Pesti Színházban.

    Nem a barátnője akar lenni, hanem olyan szülő, akinek bármit elmondhat

    A színésznő arról is szót ejtett, hogyan próbál lépést tartani kamasz lányával. Úgy érzi, a mai tizenéveseknek olyan nehézségekkel is meg kell küzdeniük, amelyekkel ő kamaszként nem találkozott. Közben tudatosan törekszik arra, hogy a lánya ne csak anyaként lássa, hanem önálló emberként is megismerje.

    „Ma már lehet más egy szülő-gyerek viszony. Nem a barátnője akarok lenni, hanem egy csűr, ahol bármit elmondhat, ha hülyeséget csinált, azt is. Nem unatkozunk.”

    A teljes beszélgetés a Nők Lapjában olvasható.

    Kovács PatríciaVígszínház