Megvizsgálja szeptemberben az orosz kultuszminisztérium társadalmi bizottsága, hogy a színházak repertoárpolitikája összhangban áll-e nemzeti fejlesztési és a nemzetbiztonsági stratégiával – jelentette ki Mihail Lermontov, a testület elnöke az Interfax hírügynökségnek nyilatkozva.

Lermontov szerint a bizottsághoz több panasz érkezett be az állami finanszírozásban részesülő orosz színházak repertoárpolitikájával kapcsolatban. Mint mondta, társadalmi vitára kell bocsátani, hogy vajon ez összhangban áll-e a Vlagyimir Putyin elnök által nemrégiben elfogadott nemzetbiztonsági stratégiával.

A vitát a tisztségviselő szerint a színházak, a társadalom és a kulturális minisztérium képviselőinek bevonásával szándékoznak lebonyolítani. Az eljárás határidejét Lermontov nem nevezte meg.

A színházi repertoárokat mások mellett Szvjatoszlav Ribasz író is bírálta, aki egy, a múlt hónapban a Lityeraturnaja Gazeta hasábjain megjelent cikkében úgy vélekedett, hogy egyes bemutatott darabok nincsenek összhangban a július 2-án kiadott, a nemzetbiztonsági stratégiát taglaló elnöki rendeletben is megfogalmazott nemzeti eszmével.

Ribasz emlékeztetett az 2015-ben kirobbant botrányra, amikor Borisz Mezdricset, a Novoszibirszki Állami Akadémiai Opera- és Balettszínház volt igazgatóját és Tyimofej Kuljabint, a Tannhäuser opera rendezőjét a hívők érzelmeinek megsértésével vádolták. Felidézte a 2016-ban a vorkutai bányászati és közgazdasági főiskola 53, a Soros Alapítvány által kiadott történelem tankönyvével kapcsolatban kirobbant vitára is.

„A mindenütt jelen lévő Soros szellemében való értelmezési szabadságnak csak azután lett vége, hogy az egyikben (a könyvek egyikében) az orosz elnök elleni sértések szerepeltek” – írta.

Ribasz szerint Prokofjev Háború és béke operájának a brit Graham Vick által a szentpétervári Mariinszkij Színházban színre vitt változata eltorzította Tolsztoj karaktereit, Natasa Rosztovát például prostituálnak állította be. Az amerikai John Neumeiert, aki a moszkvai Bolsoj Színházban rendezte meg az Anna Karenyinát, a cselekmény eltorzításával vádolta meg, amiért Karenyinből elnökjelöltet csinált.

Nehezményezte a Konsztantyin Bogomolov rendezésében a Csehov Moszkvai Művészszínházban színre vitt Muskétások a modern Oroszországban élnek, és „egyszerűen lubickolnak a mindent legyőző közönségességben”. Ribas ennek fényében pusztán figyelemelterelésnek minősítette, hogy a moszkvai Gorkij Művészszínház botrányt kavart azzal, hogy a Sztálinról szóló, A csodálatos grúz című darabban felléptette Olga Buzova felkapott hírességet.

Az író az orosz klasszikusok, a nemzetközi eszme „határozott és visszavonhatatlan” védelmére szólított fel. Követendő példaként a (második világháborús szovjet) „Győzelem” melletti kiállást nevezte meg.