„Magyarországon egy 1997-ben született miniszteri rendeletben szabályozzák a színpadi biztonsági kérdéseket. A Színházművészeti Biztonsági Szabályzat – amelyet elvileg minden produkció színpadra állításánál figyelembe kell vennie az adott intézménynek – részletes szabályozást, forgatókönyvet ír elő a díszlet megtervezésétől, az elfogadásig, illetve a játszási napok biztonsági szabályozására is kitér. Egy színház készíthet saját szabályzatot is, de ennek a rendeletnek az előírásait be kell tartania” – írja a Népszava.

Ugyanakkor sok hazai, illetve határon túli magyar előadást látva jól megfigyelhető az a tendencia, hogy a rendezők egyre inkább elvárják a színészektől az akrobatikát, az előadásokban pedig egyre nagyobb szerepet kapnak a mutatványok, beleértve olyan jeleneteket, amelyek már-már cirkuszi számnak is beillenének.

Azokat a veszélyforrásokat, amelyeket a rendező nem kíván megszüntetni, a munkavédelmi szakember feladata jelezni az ügyvezető igazgatónak. Az ügyvezető igazgató által aláírandó „Díszlet-használatbavételi engedély” mellékletében szerepelniük kell a munkavédelmi szakember által feljegyzett veszélyforrásoknak, ennek tudomásul vételét az ügyvezető igazgatónak aláírásával kell igazolnia. Minden játszási napon a színpadmesternek kell átadnia a színpadot, beleértve a díszletet az ügyelőnek, akinek a nyitási engedélyt alá kell írnia. (…)

Németországban páldául a színész és a színház között létrejött szerződésben szerepel a felelősségbiztosításról szóló kötelezettség. A teátrumok – ahogy minden más rendezvényszervező – magánbiztosítókat bíznak meg a szolgáltatással. Miután ez tartományi hatáskör, egyes tartományok 50-100 oldalas dokumentumban rendelkeznek a betartandó előírásokról. A kockázatosnak tekinthető rendezvényekhez az önkormányzatoknál kell engedélyeztetni a veszélyes – például pirotechnikai – eszközök használatát.