Fodor Tamás kapta a Ferencváros irodalmi díját, a József Attila díjat! A Stúdió K színház alapítója a József Attila emlékhelyen vette át az elismerést.

Az alábbiakban Nánay Tamás laudációját olvashatják:

Nem egyszerű meghatározni, ki is, mi is Fodor Tamás. Tudjuk, színész, rendező, színházalapító-és vezető, szinkronrendező – hogy csak a legfontosabb tevékenységeire utaljak. Egyszerűbb és pontosabb, ha színházi embernek nevezem. Olyan valakinek, aki hatvan éve él a színházban, a színházért. Azaz értünk. Nézőkért, gondolkodó társadalmi lényekért.

Annak is már jóval több mint fél évszázada, hogy a legendás Egyetemi Színpadon mellé sodort az élet. Nemcsak azt figyelhettem, hogy miként mond verset – Latinovits Zoltánhoz és Mensáros Lászlóhoz mérhetően –, vagy hogyan épít fel egy szerepet – analitikusan és kontroláltan –, hanem rendező-asszisztense is lehettem. Mellette és tőle – valamint közös mentorunktól, Ruszt Józseftől – tanultam meg, hogy a színházban minden apró részletnek súlya és funkciója van, hogy mindennek az alapja a pontos elemzés és gondolkodás, hogy a struktúrának és az intuíciónak az aránya döntő fontosságú, hogy csak a színészekkel karöltve, rájuk figyelve születhet jó előadás. 1969 után a politika ellehetetlenítette, hogy továbbra is az Egyetemi Színpadon dolgozzunk, ettől kezdve – bár különböző akciók alkalmával találkozgattunk – már elsősorban kívülről, kritikusként követtem a pályáját. Csaknem minden szerepében láttam, és majd’ minden rendezését megnéztem.

Tanúja lehettem a Stúdió K és elődje, az Orfeó Együttes létrejöttének és nagy sikereinek. Büchner Woyzeckjének és Genet A Balkonjának korszakos, a magyar színjátszó hagyományokat radikálisan megújító előadásainak. Az újrakezdéseknek, amikor az élet rendje szerint az egyik színész generáció helyett következőkkel, fiatalokkal ment tovább a maga és a sors által kijelölt úton.

Nagy váltás volt szakmai életében, amikor a független alkotó létet felváltotta az intézményes színházi lét, azaz Szolnokon kezdett rendezni, és hamarosan a Szigligeti Társulat főrendezője is lett. Shakespeare-t és Kafkát, Moliere-t és Csehovot, hazai kortársait és világirodalmi hírességeket vitt színre. Nekem különösen emlékezetes volt Csáth Géza: Janika, Ibsen Vadkacsa és Lenz A házitanító című darabjának rendezése.1990-ben rövid időre egy másfajta színház, a politika ugyan elcsábította, de 1994-ben visszatért a színpadhoz. Ismét életre hívta a Stúdió K-t. Társulatával a IX. kerületben telepedett le, ott, ahol fél évszázada az első előadásai is helyet kaptak. A Stúdió K azóta is e kerület egyik rangos kulturális központja. Nemcsak színház, hanem agora is. Találkozóhely, a szabad véleménycsere lehetőségét magába foglaló helyszín. Már a kezdetekkor is ez volt a Stúdió K. Akárhol működött, az alkotók az előadásokkal azonos fontosságot tulajdonítottak a produkciókat követő vitáknak, véleménycseréknek. A szó legnemesebb értelmében politizáló színházat csináltak akkor, amikor ennek az attitűdnek alig volt más fóruma.

Rendezéseinek középpontjában mindig az ember áll, aki kiszolgáltatottja a külső, hatalmi vagy transzcendes erőknek, ugyanakkor felveszi a harcot ezekkel az erőkkel szemben. Függetlenül attól, hogy Tamás milyen tematikát milyen stílusban dolgoz fel, minden munkáját maximális szakmai igényeség jellemzi. Színészként is, rendezőként is arra törekszik, hogy a kimondott szónak, a színpadi jelenlétnek, a gesztusoknak hitelük legyen. Ez a törekvése a jobb szó híján gyerekprodukciókra is igaz.

Fodor hamar felismerte, milyen fontos, hogy a gyerekkorú közönséghez a színház nyelvén szóljanak. Ez indokolta, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan születtek azok az előadások, amelyek szakítottak a megszokott gyerekszínházi hangvétellel, és olyan sajátos stílusvilágot képviselnek, amelyben a képzőművészet és a zene a legfőbb hatáselem. A nézői képzeletre apellálnak ezek az asszociációkra épülő előadások, amelyek nem didaktikus tanulságokra vannak kihegyezve, hanem nézni, a művészetet érzékenyen befogadni tanítanak. Igényességben és hangvételben nincs lényegi különbség az elsősorban gyerekeknek, illetve a felnőtteknek kínált produkciók között.

Fodor Tamás néhány éve hátrébblépett, és a Stúdió K vezetését átadta munkatársainak, tanítványainak. De szemét rajtuk tartja. Figyel rájuk, miként egész életében figyelte a színészeit, és belőlük építkezve születtek meg az előadásai.

Volt idő, amikor elsősorban rendezőként létezett, és háttérbe szorult a színészi énje. Ez a helyzet most megfordult, és mint színész aratja sikereit. Ünnep, amikor valahol fellép. Nemcsak a Vádli Alkalmi Színházi Társulásnál, amelynek szinte mindegyik darabjában főszerepet alakít, hanem sok más színházban is – legutóbb saját együttesének Tigris című előadásában remekelt. Jó színészi erőben van. Kívánom, hogy még sokáig ilyen kondícióban legyen a magam, a magunk örömére.

Gratulálok a kitüntetéséhez.

Nánay István