„Egyszerűen úgy éreztem, most jött el az ideje és szívesen átadom a lehetőséget a fiatalabb generációnak. Remélem, hogy legalább annyi örömük lesz benne, mint nekem volt” – meséli a színész, aki február 4-én áll utoljára színpadra József szerepében a Madách Színházban. Serbán Attilával felidéztük a 15 évvel ezelőtti castingot, beszélgettünk a Webber-musicalről és az érzelmekkel teli búcsúról is.

–2005-ben Andrew Lloyd Webber Volt egyszer egy csapat c. musicaljében mutatkoztál be a Madách Színházban, majd hamar jöttek az újabb nagy lehetőségek, az első címszerep is, József. 15 év után azonban vállfára akasztod a színes és szélesvásznú álomkabátot...

2005-ben jöttem haza Bécsből, ahol a Theater an der Wien Elisabeth előadásában játszottam. Nagyon jól indult a közös munka Szirtes Tamással és a Madách Színházzal, és valóban jöttek egymás után a szerepek; Volt egyszer egy csapat, Macskák, a Producerek… Szirtes Tamás meghívott a József castingjára is, ahol az egyik testvér szerepében gondolt rám. Mivel nagyon vágytam a darab címszerepére, megkérdeztem a Tanár úrtól, hogy bár megtisztelő a meghívás és természetesen megyek a válogatásra, de elénekelhetném-e József dalát. Szerencsére pozitív választ kaptam.

A szakmai team, mások mellett Szirtes Tamás és Kocsák Tibor végül bizalmat szavazott nekem. Hálás vagyok, hogy a háttérben már akkor is rengetegen álltak mellettem és támogattak, illetve hogy a castingon is nagyon jól érezhettem magam. Sokszor eszembe jut egy meghatározó jelenet: a 90-es években álltunk egyszer a Madách Színház előtt anyukámmal és miközben felnéztem a József plakátjára, azt mondtam neki: „anyu, én ebben a színházban fogok dolgozni.”

Ahogy a darabban is elhangzik, az álom teljesül. Lehet, hogy elcsépelt és közhelyes, de nekem tényleg megvalósultak az álmaim. Annak idején, 1997-ben 20 ezer forint kölcsönnel a rokonoktól, két pólóval meg egy gatyával elindultam Kárpátaljáról, és most itt tartok. Akár egy hollywoodi történet, ez az én hihetetlen utam.

– Jason Donovant, aki a 90-es évek elején alakította Józsefet a West Enden, nemrég megkérdezték, hogy szerinte miben rejlik a musical sikere, és miért ilyen fontos, generációkon átívelő mű. Azt felelte: a boldogságban.

József álmodozó fiú, akit megtagadnak a testvérei, kikerül a családi környezetből, rengeteg hatás éri, érzelmileg számtalan megpróbáltatáson megy keresztül, míg minden jóra fordul az életében. A boldogságon, a kitartáson és az álmokon túl azonban a legfontosabb mondanivalója szerintem a megbocsátás és a szeretet. A Covid után, a háború árnyékában távolabb kerültünk egymástól, mindenki a telefonját nyomogatja, kizárólag a saját életével, problémáival foglalkozik. Olyan kevesen vagyunk egymásnak, annyira eldeformálódott ez a világ, hogy azt érzem muszáj fix pontokba kapaszkodni. A fix pontok mögött pedig mindig ott van a család, az összetartozás. Nekem ez a darab ezt is jelenti.

– Mérföldkő volt az életedben ez a szerep, és az lesz a búcsúelőadás is, hiszen 15 évig alakítottad Józsefet…

Az utolsó előadásomon a kislányom is ott lesz. Eddig is minden darabban látott, de a Józsefet most nézi meg először, ami még felemelőbbé teszi az estét. De ez a búcsú nem szomorú, a döntést nyilván korábban meghoztam, átbeszéltem Szirtes Tamással, és azt gondolom, hogy így lesz méltó a befejezés. Én mindig is hittem abban, hogy színészként, illetve előadóként pontosan ismernem kell a határaimat, hogy éppen milyen polcon vagyok, milyen dalt énekelek, előfordulnak-e akár hangfaji változások az életemben. Ebben nagyon kritikus és kegyetlen vagyok magammal. Nyilván én sem vagyok már annyira fiatal, és jó, ha reálisan látjuk önmagunkat. Bár nehéz feladat, de a csúcson a legjobb elengedni, abbahagyni. Egyszerűen úgy éreztem, hogy most jött el az ideje, és szívesen átadom a lehetőséget a fiatalabb generációnak. Remélem, hogy legalább annyi örömük lesz benne, mint nekem volt.

–Nehéz a búcsú?

Megtisztelő feladat és nagy dolog 15 évig játszani egy főszerepet. Hálás vagyok érte. Igaz a próbák most eléggé megviselnek érzelmileg. Néha a hangom is elcsuklik, ha arra gondolok, ez az utolsó próbaidószakom a Józseffel. Számomra azért is volt fontos darab mert amellett, hogy egy jól ismert és tanulságos bibliai történetet dolgoz fel, én is pontosan olyan álmodozó típus vagyok, mint József. Hiszem, hogy ha a pozitív dolgokra és célokra fókuszálunk, akkor az előbb utóbb megvalósul.

 –Valóban sok álmod megvalósult: nemrég ért véget a Szépség és a Szörnyeteg németországi turnéja, a József búcsúelőadása után az Aranyoskám és a Macskák-széria, sőt, a darab 40 éves évfordulója is jön a Madách Színházban.

Biztos vagyok benne, hogy ha egy szereptől elköszönünk, hamarosan jönnek más lehetőségek. Én mindig is imádtam, hogy karakterszerepeket játszom. Ahogy beszéltük, hamarosan érkezik a következő Aranyoskám-széria egy elképesztően izgalmas főszereppel, majd a Macskák és tavasszal újra a Jézus Krisztus Szupersztár Júdása. Nagy ívű dolgok, nagy feladatok állnak előttem. Valahogy most minden balanszban van az életemben, így a József búcsúelőadását is boldogan várom.

2008. május 31-én mutatta be a Madách SzínházAndrew Lloyd Webber és Tim Rice: József és a színes szélesvásznú álomkabát című művét. A zeneszerző és sok éven át vele együtt dolgozó alkotó társa, Tim Rice szövegíró kollégiumi szobatársakként találtak rá a József témára. Felnőttpukkasztó, szertelen művet alkottak belőle, amely 1967-ben oratórikus formában került színre. Már ebben a verzióban is halmozta a sikereket.

„Felnőtt” színpadon, kibővítve, 1972-ben az edinburghi fesztiválon mutatták be. Webber végül is fittyet hányva a színpad törvényeinek, egymást követő dalok laza szerkezetű sorában meséli el a kiválasztott fiú történetét, akinek kitaszítottsága és felemelkedése a megbocsátás és a tolerancia nagy példázata.

A darab bejárta a világ nagy színpadait és mindenütt hatalmas sikerrel játsszák. Webber áradó melódiái, szellemes, friss stílusváltásai remek, szórakoztató, ironikus és ugyanakkor ihletett, katartikus élményt nyújtanak.

Vass Kata / Színház Online