„Ritka, amikor az ember jókedvűen érkezik és távozik egy próbáról” – Villáminterjú Friedenthal Zoltánnal
2022. január 17., hétfő 09:25
Friedenthal Zoltánnal a Staféta nyertes Szarvasnak gyermeke decemberi bemutatója kapcsán készült interjúnk, de a Jurányiban futó másik két előadásáról (Narratíva Kollektíva: A Jelentéktelen és a Törvényen belül) is kérdezte Bordás Katinka.
Ajánló az előadás elé:
Miután Ervin, a jómódú budai fiatalember életét veszti egy jávorszarvas-balesetben, hátrahagyott jóbarátai elhatározzák, hogy ápolni fogják az emlékét. Akkor is, ha Ervin ezt nem akarná. Akkor is, ha Ervin talán mégsem halt meg. Akkor is, ha meg kell ölniük.
Nyereségvágyból elkövetett zenés igaztalanság a meghamisított 2000-es évek Budapestjéről, a rádiótelefonok hőskorából, amikor még nagy szám volt a Westend vízköpő szökőkútja, az aerobic és a hazudozás. Amikor még divat volt a testvéri szeretet, az aids, a szakrális színház meg a butaság. Amikor még érdemes volt valaki másnak képzelni magad, mint ami vagy. Amikor még rossz szemmel nézték, ha valaki szívesebben él egy gleccserhasadékban, mint a legjobb barátai között.
Villáminterjú:
A Narratíva Kollektíva eddigi öt bemutatójából kettőben is szerepelsz: A Jelentéktelen és a Törvényen belül című előadásokban. Hogy látod így félig kívülről, félig belülről a csapatot? Milyen velük dolgozni?
Az első közös munka a Törvényen belül volt, Szenteczki Zita (az előadás rendezője) hívott, akit korábban csak hallomásból ismertem. Friss szabadúszóként és ismerve a csapatot (Pető Kata, Hajduk Károly, Terhes Sándor és Kárpáti Palkó) hamar rábólintottam a felkérésre.
Nyitott, dolgozni akaró és tudó csapatban találtam magam, ahol hamar kialakult a közös hullámhossz.
Tapasztalataim alapján kisebb stábbal általában koncentráltabb egy-egy munkafolyamat, A Jelentéktelen esetében – amit Pass Andi írt és rendezett – ez nagyobb „apparátussal” is működött. Itt olyan vendégek is megfordultak, akik nem visszatérő résztvevői a Narratíva előadásainak, örömteli találkozások voltak minden szempontból.
Színészileg mennyire jelent kihívást egy jelentéktelen figurát játszani? Honnan merítettél ihletet Akakij Akakijevics megformálásához?
Minden szerep egy kihívás, ha nem, akkor baj van. A figura jelentéktelenségét elsősorban a környezete hozzá való viszonya adja, a király is attól király, mert úgy bánnak vele. „Ihlet merítéséhez” pedig nem kell messzire menni, elég nyitott szemmel járni a világban.
Szerinted „kiknek kell ma lábujjhegyen élni”, vagyis kiket tekint ma a társadalom jelentéktelennek?
Szerintem alapvetően nincs baj azzal, ha valaki „lábujjhegyen” éli az életét. Sok eseteben én is úgy élem, sőt úgy gondolom, mindannyiunknak vannak hasonló pillanatai. Ezzel szerintem nincs baj. A probléma az, amikor olyan emberek döngetik a földet és taposnak rá a lábujjaink hegyére, vagy járnak jó pár centivel a föld fölött, akiknek inkább kellene, ha nem is lábujjhegyen, de normálisan, ember módjára járni.
Szerintem nem az a lényeg, hogy kit tart jelentéktelennek a társadalom, hanem az, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül. Nincs jelentéktelen ember, csak a másikra való odafigyelés teljes hiánya. Ami szintén egy emberi tulajdonság – mindannyiunknál előfordul – szerencsés esetben észrevesszük és megpróbálunk változtatni rajta.
Hogyan ajánlanád a Törvényen belül című előadást?
Egy nyomozás története egy sokunk számára már letűnt kor letűnt figurái, azonban aktuális problémái között.
Ervin, akit játszol a Szarvasnak gyermeke című darabban, elvágyódik a társadalomból. Mennyire tudsz ezzel azonosulni?
Maximálisan. Vissza-visszatérő vágyam, hogy a messzi északon éljek egy rönkházban, fatüzelésű szaunával egy jeges vizű patak közelében. Persze vannak időszakok, amikor jólesik a pezsgő, zaklatott metropolisz, de a korral együtt növekszik bennem a vágy egy ingerszegényebb természeti közeg felé.
Szabó Zoltán, az előadás rendezője azt nyilatkozta egy interjúban a darab kapcsán, hogy „Minden egy kibaszott forgatókönyv szerint működik az életben, amiből nem merünk kiszakadni.” Ezzel mennyire értesz egyet?
Ez alkat kérdése.
Igen, van, hogy nem merünk meghozni döntéseket, mert félünk – csupán a fejünkben megalkotott – következményektől, de azért nem tartom általános és égető problémának.
(Remélem, Zoli nem fog kitenni az előadásból ezért a válaszért, és nem fog többet káromkodni az elkövetkező interjúiban.) Ha valaki igazán változtatni szeretne, az előbb vagy utóbb megteszi. Ha pedig nem, akkor magára vessen.
Milyen volt a próbafolyamat? Hogy értékeled a bemutatót?
Remek próbafolyamat volt! Ritka, amikor az ember jókedvűen érkezik és távozik minden egyes próbáról, de esküszöm, ebben az esetben így volt!
Vinnai András műveinek finoman szólva is rajongója voltam, vagyok és terveim szerint leszek is, Zolival is jó kapcsolatot ápolunk, szóval igazi „örömzenélés” volt ez nekem nagyszerű kollégákkal és kiváló stábbal!
A bemutató baráti kacajoktól volt zajos, a második előadás természetszerűleg már halkabb sikert aratott. Az egyeztetési anomáliáknak köszönhetően ritkán tudjuk csak játszani az előadást, de remélem annál tovább!
A Jelentéktelen egy klasszikus mű, Gogol A köpönyeg c. elbeszélése újragondolva, a Törvényen belül egy múlt rendszerben játszódó történet, a Szarvasnak gyermeke pedig egy kortárs magyar dráma – melyikben mi vonzott, amikor elvállaltad a szerepeket?
Amikor elvállaltam ezeket a munkákat, az esetek túlnyomó részében még nem volt kész példány, általában az alkotók személye volt a „vonzerő”.
A Jurányi repertoárjának három előadásában is játszol, ahogy említettük. Hogy érzed itt magad?
Prímán, bár a büfé lehetne eggyel könyörületesebb a zárást illetően…
szerző: Bordás Katinka
fotó: Gordon Eszter
SZARVASNAK GYERMEKE: 2022. január 26., február 3. / Jurányi Ház
Jegyet itt tudnak váltani.
A következő előadásra február 3-án, csütörtökön 19 órától kerül sor, erre az alkalomra itt tudnak jegyet venni.