hirdetés
Színház Online
SZFEHegyi BarbaraTünet Együttes
  • 2026. november 17., kedd
    Gyalogcsillag

    „A Gyalogcsillag rendezése az első lépés egy izgalmas úton” – Interjú Vaszilenko Eugéniával

    2024. december 8., vasárnap 09:36

    Vaszilenko Eugenia több, mint tíz éve dolgozik Szirtes Tamás mellett rendezőasszisztensként. Táncművészként kezdte pályáját, most pedig első nagyszínpados rendezésére készül a Madách Színházban; december 7-én mutatták be a Gyalogcsillag című mesejátékot, melyről azt meséli: „Olyan történetet kerestem, amely nemcsak szórakoztató, de mélyebb üzeneteket is hordoz. Csukás István meséje tökéletes választás volt: humoros, érzelmes és tele van olyan tanulságokkal, amelyek ma is relevánsak.”

    Az elmúlt hetekben több helyen is láttam a videót, amely a Gyalogcsillag próbáinak kezdetén készült. Megható volt látni, mennyire érzelmesen élted meg ezt a pillanatot.

    Számomra ez egy nagyon különleges pillanat volt. Bár a rendezést sokan a karrierem egyik csúcsának tekinthetik, én inkább egy új kezdetként látom. Úgy érzem, hogy most értem el egy olyan pontra, ahonnan igazán elindulhatok, mintha a nulláról építkeznék újra.

    Állítottál már színpadra előadást, koreografáltál estet a Színházak Éjszakáján, de a Gyalogcsillag az első nagyszínpados darabod.

    Tény, hogy ez az első ilyen volumenű munkám, és az is, hogy sok tapasztalatot szereztem a színház világában, és mindig igyekeztem fejlődni, új kihívásokat találni. A Gyalogcsillag rendezése álomszerű lehetőség, és az első lépés egy izgalmas úton. Igazi jutalomjáték.

    Vaszilenko Eugenia – Fotó: Madách Színház

    Mesélted, hogy nagy csalódásként élted meg amikor a Táncművészeti Egyetem elvégzése után egy évet tölthettél az Operaházban, majd nem kaptál szerződést a következő évadra. Ám ha ez a csalódás nincs, ma talán nem rendeznél, sőt, már a táncművész karriered is lassan véget érne.

    És ott állnék a semmi közepén. Ehelyett ott állok valami nagyon izgalmasnak az elején. Az Operaházzal való ’szakítás’ életem egyik legnagyobb törése volt. Kilenc évnyi tanulás és rengeteg befektetett energia után úgy éreztem, hogy minden, amit addig felépítettem, összeomlott. Akkoriban úgy gondoltam, hogy az elutasítás a karrierem végét jelenti. De hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek és biztos, hogy a nehézségek, a kritikus mélypontok segítettek abban, hogy aztán tovább menjek. Visszatekintve nyilván már látom, hogy ez a mélypont egy új irány kezdetét hozta el.

    Mikor érezted először, hogy a színpad az otthonod?

    A színház szó szerint az anyatejjel ivódott belém. Édesanyám balettművészeknek zongorázott még Oroszországban, így már gyerekkoromban is rengeteg időt töltöttem a próbatermekben és a színfalak mögött. Nem tudom, mikor éreztem otthonomnak a színpadot, mert színházi gyerek vagyok, de az biztos, hogy kicsi koromtól kezdve lenyűgözött, ahogy a táncosok a mozdulataikkal mesélni tudnak. Számomra a balett mindig is a történet elmeséléséről és nem puszta technikai gyakorlatokról szólt.

    Részlet a Gyalogcsillagból / Fotó: Jardek Szabina/Madách Színház

    A tánc lett az életed.

    Olyannyira, hogy emlékszem, még a szilveszteri műsor zenéje is arra inspirált, hogy mozogjak, táncoljak, és egy saját kis világot képzeljek el köré. Ez vezérelt később is, bár a profi táncos éveim alatt kicsit háttérbe szorult. Akkor elsősorban arra fókuszáltam, hogy tökéletes legyen a mozdulat. Amióta Szirtes Tamás mellett ülök rendezőasszisztensként, újra egy másik szemszögből kezdtem figyelni a táncot, az eladásokat. Ma már a koreografálásnál, vagy a rendezésnél a szituációból indulok ki és a gondolaton keresztül „rajzolom” meg a mozdulatot vagy a képet.

    Operaházas szerződés helyett új motivációt és életet találtál a Madách Színházban, bár nyilván nem volt egyszerű a váltás…

    Eleinte nehezen fogadtam el az új helyzetet. Az Operaházhoz képest teljesen más dinamikája van a Madách Színháznak. Volt egy eltervezett életutam, és ez egyszerűen nem volt többé, megsemmisült. Lassan találtunk egymásra a Madách Színházzal, de ez csak rajtam múlt. Idővel az intenzív tempó, a gyakori előadások, és a közvetlen közönségkapcsolat mind olyan pozitív élményeket hozott, hogy segített újra megtalálni önmagam. Rájöttem, hogy itt van a helyem, és mindig is a színpad energiája inspirált. Elképesztő lehetőségeket kaptam táncosként, majd rendezőasszisztensként.

    Szirtes Tamás egyszer azt mesélte, a szakmai team mindig egy nagyon kényes kérdés, az egymásra találás pedig óriási kincs.

    Most már látom, hogy ezt miért mondta, és mennyire igaz. Rendkívül fontos, hogy fél szóból is értsük egymást. Azt hiszem, hogy ez valójában szimpla kémia, mint a párkapcsolatokban. Tehát amikor elképzelünk valamilyen világot, akkor jó, ha ugyanazt vizionálják mindazok, akikkel együtt dolgozunk.

    Hogy találtatok egymásra a szakmai csapatoddal, kikkel dolgozol a Gyalogcsillagon?

    Nagyon szerencsés vagyok, mert fantasztikus alkotótársakkal dolgozhatok. Gulyás Levente zeneszerzőként hozott lendületet az előadásba, György Lacira a tánckarban figyeltem fel, mindig is láttam benne azt a pluszt, ami friss perspektívát adott a táncnak. Ebben az előadásban koreográfusként mutatkozik be. A díszleteket Vízvárdi András tervezte, akivel már tíz éve dolgozom együtt, és aki egy igazi „látvány-varázsló”. A jelmezeket Horányi Juli álmodta meg, aki elképesztően stílusos és kreatív.

    Csukás István meséi tele vannak humorral és mondanivalóval. Számodra mi a Gyalogcsillag legfőbb üzenete?

    Szirtes Tanár Úr bevont a darabválasztásba is, ami szintén izgalmas munka volt. Pedagógusként és szülőként is feladatomnak éreztem, hogy olyan darabot keressek, amely nemcsak szórakoztató, de mélyebb üzeneteket is hordoz. Csukás István meséje tökéletes választás volt: humoros, érzelmes és tele van olyan tanulságokkal, amelyek ma is relevánsak. Az alfa generéció tagjai már egészen más világban születtek, mint amikor a legtöbb mesét megírták. Rengeteg inger, információ, szín éri, óriási a tempó, nehéz lekötni őket. Ám szerintem az alapvető problémák, élethelyzetek nem változtak az évek során. Fontosak a barátok, a csapat, fontos együttműködni, közösen megoldani problémákat, fontosak a példaképek, a szuperhősök. És a Gyalogcsillagban ezek mind megvannak. A legfőbb üzenete talán az önismeret fontossága. A történet szereplői különböző próbatételeken mennek keresztül, ahol a barátság, a bátorság és az őszinteség segíti őket. Milyen szép üzenet: csak akkor léphetünk előre, ha szembenézünk önmagunkkal és képesek vagyunk változni.

    Részlet a Gyalogcsillagból / Fotó: Jardek Szabina/Madách Színház

    Mi a legnagyobb reményed a Gyalogcsillaggal kapcsolatban?

    Izgatott vagyok, de jó értelemben. Úgy érzem, hogy a csapatommal egy különleges előadást hoztunk létre, és alig várom, hogy a közönség is láthassa. A próbák során rengeteget dolgoztunk azon, hogy a darab minden aspektusa a helyére kerüljön. Szeretném, hogy a nézők átéljék a katarzist. Ha valaki bátorságot nyer a történetből, ráismer saját életének egy problémájára és inspirációt talál a megoldásra, vagy csak szimplán ki tud kapcsolódni a színház varázslatos világa által, akkor már megérte. És ha mindez megtörténik, akkor azt gondolom majd, hogy jó munkát végeztünk, és a rendezés valóban egy olyan új út, amire bátran ráléphetek.

    Szerző: Vass Kata

    GyalogcsillagMadách SzínházVaszilenko Eugenia